Magyarázatot kellett szolgáltatni az atomcsapásra annak ellenére, hogy az amerikai cenzúra mindent elkövetett, hogy Hirosimáról és Nagaszakiról semmi se kerüljön napvilágra, ami a közvélemény előtt folytatott vitákban a bevetések legitimitását csökkenthetné – írja a konzervatív svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung. A Hirosima és Nagaszaki című írás elemzi a 60 esztendővel ezelőtt történteket. Kijelenti: amint ma már tudjuk, számos állítás, amivel a washingtoni kormány Hirosimát és Nagaszakit magyarázni próbálta, a propaganda világba tartozik.
Miért pont ez a két város? – teszi föl a kérdést írásában a svájci újságíró, majd így folytatja: Hivatalosan Hirosima jelentős hadihajógyártással rendelkező, stratégiailag fontos kikötő volt. Az, hogy Japán a bomba ledobása pillanatában már régen vert hatalom volt, hogy az áldozatok több mint 95 százaléka civilek közé tartozott, alaposan megkérdőjelezi az indoklás hitelességét. A második bombát még nehezebb igazolni, hiszen Nagaszakit „véletlenül” érte az atomtámadás, mivel az eredeti cél felett felhős volt az ég. A második bombát nem uránból, hanem plutóniumból készítették. Mint Hirosima esetében, úgy Nagaszakinál is mérőeszközöket dobtak le, hogy pontosan vizsgálhassák a fegyver hatását – írja Coulmas.
Coulmas szerint a leggyakrabban emlegetett magyarázat szerint azért vetették be az atomfegyvert, hogy életeket mentsenek vele. Ez az álláspont a második világháború egyik legstabilabb mítoszává vált, melyet még ma is ápolnak. A Pilot Journal júliusi számában ezt ismételgeti Theodore Van Kirk, a Hirosima ellen bevetett Enola Gay navigátora: – Több életet mentettünk meg, mint amennyit a bombával megöltünk. Egy koros tiszttől már senki sem várja el, hogy átírja élettörténetét, különösen akkor nem, ha álláspontja megegyezik a hivatalos amerikai nézettel; ennek ellenére a mai generációnak tudnia kell, hogy ez nem egyéb egy mítosznál, hiszen történészek egyetlen dokumentumot sem találtak, ami ebből a szempontból – hány életet védett az atomcsapás – még a támadás előtt vizsgálta volna a következményeket.
Számos történész szerint katonai értelemben felesleges volt az atombomba bevetése, hiszen Japán már az utolsókat rúgta. Még a német birodalom kapitulációja előtt japán diplomaták elkezdtek a Vatikánon és az akkor „nem hadviselőnek számító” Szovjetunión keresztül a béke feltételei után tudakozódni. Sztálin is értesítette Trumant ezekről a japán próbálkozásokról, a fegyverletétel azonban nem állt a hivatalos Washington érdekében. Truman és Stimson hadügyminiszter továbbra is a japánok számára elfogadhatatlan, feltétel nélküli kapitulációt követelték. Az a tény, hogy az általuk is ismert módon egyetlen japán feltételt – a császár posztján történő megtartását, később teljesítették – azt mutatja a feltétel nélküli kapituláció követelése kevésbé képezte egy átgondolt politika részét, sokkal inkább volt bosszú – mutat rá elemzésében a svájci újságíró.
A kérdésre, miszerint az amerikaiak rasszizmusa szerepet játszott a bomba bevetésében, gyakran azzal a félrevezető utalással válaszolják meg, hogy azt Németországra is ledobták volna. Ez az érvelés azonban eltekint attól a ténytől, hogy a japánokat az egész világháború alatt az amerikai média, mint alsóbbrendű lényt és mint férgeket ábrázolták. Megfeledkezik arról, hogy Truman elnök hitvalló rasszista volt. („Számomra minden ember egyforma, ha becsületes és értelmes és nem kínai vagy néger.”) Nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az Egyesült Államok egy faji alapon megosztott hadsereggel harcolt Japán ellen, és a feketék körében a kemény amerikai rasszizmus miatt a háború során erős japán-barát mozgalom alakult ki, ami miatt a katonai vezetés hite megrendült az afro-amerikai csapatokban. Ez az álláspont eltekint attól is, hogy a japán származásúakat a háború alatt táborokba internálták, míg a németek származásúakat nem. (Ez utóbbi érv két okból is sántít. Egyrészt sok tízmillió amerikai polgár vallja magát német származásúnak, az ő deportálásuk praktikus okokból is kivihetetlen lett volna, másrészt számos olasz eredetű amerikait szintén internáltak – szerk.) Végül nem szabad elfeledni, hogy a rasszizmus volt az alapja a brit birodalomnak – írja a Neue Zürcher Zeitung.
Az amerikaiak nagy része hatvan évvel a Japánra mért 2 atomcsapás után is egyetért Truman elnök döntésével – írja a konzervatív Washington Times napilap. A Gallup közvéleménykutató intézet felmérése szerint a megkérdezettek 57 százaléka egyetért az 1945. augusztus 6-án Hirosimára, ill. augusztus 9-én Nagaszakira mért támadásokkal, míg 38 százaléka nem ért egyet. Persze a politika itt is szerephez jut- mutat rá a Times, hiszen a két fő párt támogatói itt is különböző nézeteket vallanak: a keményebb nemzetbiztonság-politikát szorgalmazó republikánusok 73 százaléka, a függetlenek 53 százaléka, míg a demokratáknak csak 47 százaléka támogatja Truman akkori döntését. Az irónia az egészben az- jegyzi meg a napilap-, hogy Truman demokrata volt.
origo.hu
Leszúrta ismerősét, majd rágyújtotta a sátrat - videó
