Legalább két tucat fekete Mercedes és nem kevesebb, mint 350 szolgáló: ezzel a pompával édesítette meg a király évente immár legendássá vált nyaralását Marbellán. De ami az uralkodó számára – akinek vagyonát 48 milliárd euróra becsülték – rangjának megfelelőnek tűnt, az számos alattvalóját keserűséggel töltötte el az abszolutista módszerekkel irányított országban – írja a Der Spiegel című hírmagazin Fahd bin Abdel-Azíz szaúdi királyra emlékezve.
Az ország állapota nem tükrözi az uralkodói család fényűzését – derül ki a lap cikkéből: a munkanélküliség majdnem 25 százalékos, az olajkészletek is fogyóban vannak. Fahd király csak lassan vette tudomásul a változásokat, s igen keveset tett, hogy ezeket ő maga is alakítsa. Ezek a szemrehányások, éppen úgy igazak az elhunyt uralkodó testvérére, Abdullah hercegre is, aki az államügyeket a király 1995-ös szélütése után vitte. A sivatagi királyság mély válságba jutott, amit a szociális, vallási és politikai feszültségek akár rövid időn belül vulkánná változtathatnak.
Abdullah csak két évvel fiatalabb, mint az elhunyt Fahd, már maga is 81 esztendős. Az újonnan kinevezett trónörökös, Szultán bin Abdel-Azíz herceg, védelmi miniszter, szintén idősnek számít. A sivatagi királyság megalapításának 79. esztendejében még mindig kitart amellett, hogy az államalapító Abd el-Azisz Ibn Szaúd fiainak kell uralkodniuk. Számosan élnek még ugyan Abd el-Azisz 40 csemetéjéből – azonban már mindannyian elég idősek, ezért az országot valószínűleg rövid ideig uralkodó királyok sorozata fogja kormányozni. Ezért tőlük aligha várható el az állam nagy ívű reformja.
Fahd király inkább gondtalan időhöz szokott. Mozgalmas fiatal korában főként playboyként múlatta idejét. Igaz, már 30 évesen oktatási miniszterré nevezték ki, ez azonban mit sem változtatott az életmódján. (Ő honosította meg oktatási miniszterként, hogy a közoktatás a lányok számára is elérhető legyen – a szerk.) A terrorizmus, mely Szaúd-Arábiát ma megrázza és közvetlenül a monarchia ellen irányul, hosszú ideig egy olyan probléma volt, melyet exportáltak: militáns iszlamisták mindaddig számíthattak Rijád pénzügyi támogatására, amíg külföldön tevékenykedtek – írja a Der Spiegel. Most amikor a terror „hazatért”, komoly fenyegetést jelent a dinasztia számára.
Átveszik a nők a kormányt?
Amíg az olajdollár korlátlanul áramlott, s a kormányzás csak a pénz elosztásának kérdése volt, Szaúd-Arábia a járulékosok államává vált. (Az állam legfőbb bevételi forrása nem a polgárok adója, hanem valamely termék, főként az olaj exportja – a szerk..) Rijád korábban megengedhette magának, hogy vendégmunkások millióit dolgoztassa. Most, amikor már látszik a fejlődés vége, robbannak ki bizonyos konfliktusok: például, hogy vezethetnek-e autót a nők. A kultúrharc, mely e kérdés kapcsán kirobbant, főként azzal a ténnyel függ össze, hogy a szaúdi gazdaságnak évente több mint 2 milliárd dollárjába kerülnek azok a sofőrök, akik a nőket furikázzák.
Fahd király Szaddám Huszein kuvaiti bevonulására válaszul amerikai csapatokat hívott az országba. Ezzel ugyan elejét tudta venni az iraki diktátor esetleges támadásának, viszont a dinasztia az iszlamisták szemében halálos bűnt követett el, hiszen átadta a „hitetleneknek” az iszlám két legszentebb helyének – Mekkának és Medinának – a kulcsait. Az a tény, hogy egyes iszlám tanítók, akik szoros kapcsolatban állnak a királyi családdal, elfogadták az amerikai csapatok jelenlétét, nem tudták a konfliktust feloldani.
Nem akarnak feketelistára kerülni
Szaúd-Arábia dilemmája, hogy az iszlamista ellenzék még az államnál is fundamentalistább. Amikor a közelmúltban Abdullah perceken keresztül George W. Bush kezét rázogatta, borzongás vett erőt az iszlamistákon.
Szaúd-Arábia kormányzása alig feloldható ellentmondást hordoz magában. Maga a királyság a puritán iszlámfelfogáson, a vahabizmuson alapul, mely elveti az újításokat, ahol a konzervatív és radikális jogtudósok szava a döntő. Egyúttal a világ olajban leggazdagabb állama nem teheti meg, hogy nemzetközileg teljesen elszigetelődjön. Szeptember 11-e után attól tartottak Rijádban, hogy ők is felkerülnek a „gonosz tengelye” államainak listájára, ugyanis a 19 merénylőből 15-en szaúdi állampolgárok voltak. Ráadásul az Egyesült Államokhoz fűződő viszony a monarchia számára élet-halál kérdése – ami természetesen további ellenszenvet vált ki az iszlamistákból.
Hosszabb távon csak ügyes pragmatizmussal akadályozható meg, hogy az ország szétessen. E tekintetben az új király apját tekintheti példaképének: amikor a királyság megalapítása után néhány hónappal már a pénzügyi csőd szélére jutott, Fahd király bevezette a dohányadót. Egyébként az iszlám jogtudósok hevesen ellenezték ezt, hiszen ahhoz, hogy az adót behajthassák, Abd al-Azisznak előbb engedélyeznie kellett a dohányzást.
origo.hu
Magyar Péter legocsmányabb kijelentései - ez Brüsszel emberének valódi arca
