A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag konzervatív svájci napilap vasárnapi kiadásában A macho kibukott belőle címmel készített interjút a Franciaországban élő, frankfurti születésű Németország- szakértővel, Alfred Gross-szal. Gross álláspontja szerint, ami a koalíciós pókerben Németországban történik, az teljesen normális. Véleménye alapján a két nagy párt sokkal inkább hasonlít egymásra, mint azt maguk is hiszik. A helyzet megoldását egy Merkel és Schröder nélküli nagykoalíció fogja jelenteni.
Gross alaptalannak tartja a Németország weimarizálódásával kapcsolatos félelmeket. A harmincas években a nácik és kommunisták erősek voltak, az akkori gazdasági válságot nem is lehet a mai helyzettel összehasonlítani. Ma inkább annak kellene örülni, hogy nem létezik említésre méltó szélsőjobboldali párt, de erről senki sem beszél, még Németországban sem.
A párizsi politológus szerint bár egészen bonyolult előjelek közepette, de teljesen normális hatalmi póker zajlik Németországban, s a nagykoalíción kívül minden más megoldás számos feloldhatatlannak tűnő konfliktust hord magában. Sajnos az SPD és a CDU/CSU nem kíván arra emlékezni, milyen eredményes volt az első 1966-1969 közötti nagykoalíciójuk.
Gross szerint, ha Schröder cinizmusát, arroganciáját Chiracéval veti össze, az akkor nem is annyira veszélyes. S ha ő a választások estéjén egy férfival ült volna szemben és nem Angela Merkellel, akkor sokkal barátságosabb lett volna. Így azonban a régi macho kibukott Schröderből.
A kancellár viselkedésével (hogy egy elveszített választás ellenére győztesnek nyilvánította magát) egy újabb szabályt szegett meg, ebben Gross nem lát német specialitást. Berlint és Párizst már évek óta összeköti az uniós jog rendszeres figyelmen kívül hagyása, s senki sem háborodik fel e nyilvánvaló züllésen.
Valószínűleg Németországban is elutasították volna az EU alkotmányát, ha ott megszavaztatták volna a polgárokat. Az Európa-szkepszis egyik oka, hogy senki sem magyarázza el a lakosságnak, milyen szociális vívmányokat nyújt az EU. Ezt a kormányok szándékosan teszik. Párizs és Berlin az uniós miniszterek tanácsában döntenek, az Európai Bizottság ezt végrehajtja, ezt követően a francia és német kormányok szidják Brüsszelt. Ez egyszerűen képmutatás.
Gross szerint a politikusok reformokról beszélnek, de megszorításokra gondolnak. S ezeket csak az egyik oldaltól várják el, a munkavállalóktól. A német építőiparban a közelmúltban keresztülvitték a 40 órás munkahetet, de a menedzserek semmilyen áldozatra nem hajlandók. Sőt fantasztikus fizetéseket követelnek, éppen úgy, mint amerikai kollégáik, a munkavállalóknak viszont meg kellene elégedniük a magyar vagy a dél-koreai bérekkel. Ezt az emberek nem fogadják el, ezért választják Németországban Lafontaine-t és követik Franciaországban a baloldali populista Fabius politikai kurzusát.
Az EU alapjában véve egy rendkívüli korrekciós lehetőséget kínál. A halászati politikában a franciák, a spanyolok, a portugálok csak a mai halászokra gondolnak, mert ők a választók. Az Európai Bizottság azonban gondol a halászat jövőjére, de igen nehéz helyzetben van. Az igazi európai politikai katasztrófa Gross szerint, hogy hiányzik a következő választásokon túlnyúló perspektíva.
Forrás: Neue Zürcher Zeitung am Sonntag (nzz.ch)
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter pártjában?
