Semmiféle csodát nem várnak a kormányzó szociáldemokraták a vasárnapi parlamenti választástól, melyen az összes közvélemény-kutató intézet prognózisa szerint fölényes győzelmet kell aratnia a jobboldalnak. Bizonytalanság inkább abban a kérdésben fedezhető fel, hogy a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) és a katolikus-konzervatív Jog és Igazságosság pártja (PiS) milyen erőviszonyokat képes kialakítani, hogy az egyelőre 32 (PO), illetve 30 (PiS) százalékos szavazati arányok közül melyik párt tudja-e népszerűséget a választáson készpénzre váltani. E két pártnak összesen a szavazatok 45 százalékát kell megszereznie az abszolút parlamenti többséghez.
Az urnákat reggel 6 órakor nyitották meg, és este 8 órakor zárják. Az első exit poll-felmérések rögtön az urnazárást követően várhatók, míg az első részeredmények éjfél körül.
A baloldali Alexander Kwaniewski esélyei sem túl rózsásak a két héten belül, október 9-én sorra kerülő elnökválasztáson. Jóval biztosabbnak tűnik valamelyik jobboldali jelölt, a PO-t vezető Donald Tusk vagy a PiS első embere, Lech Kaczynski győzelme. Ha szükséges második forduló az elnökválasztáson, arra október 23-án kerülhet sor.
Két választás Lengyelországban
30 millió választót szólítanak két héten belül kétszer is az urnákhoz Lengyelországban. Szeptember 25-én a szejm (a parlament alsóháza) 460 tagját és a felsőház 100 szenátorát választják meg 4 esztendőre. Október 9-én és 23-án kerül sor a kétfordulós elnökválasztásra. Az országgyűlési választásokon a politikai pártoknak a szavazatok 5 százalékát kell megszerezniük. Az új parlament a választások után 30 nappal ül össze. Az első ülésnapot követő 14. napon jelöli ki a köztársasági elnök a kormányfőt, akinek el kell nyernie a képviselők abszolút többsége (231 fő) támogatását.
Baloldal: abszolút többségből abszolút kisebbségbe
Abszolút többséggel nyerte meg a választásokat a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) és szövetségese, a Munka Uniója (UP), melynek képviselői 216 parlamenti helyet szereztek. Leszek Miller alakított kormányt, 2001. októberben, koalíciós társként a Lengyel Parasztpárttal (PSL) szerződve. A szavazatok 41 százaléka mellett a baloldal ekkor még azzal büszkélkedhetett, hogy másodszor nyer választást jelöltje, Aleksander Kwasniewski, aki 1995-ben és 2000-ben is elnyerte a választók bizalmát. (Kwasniewski vezető szerepet töltött be a baloldali diktatúra időszakában az állampárt ifjúsági szervezetében, s a rendszerváltozás előtti utolsó kormány ifjúsági és sportminisztere volt – a szerk.) Mára az elnök mindössze azzal biztathatja pártját, hogy az ellensúlyt képviselendő, meg kell maradnia a parlamentben. A párt mindössze a szavazatok 5-10 százalékára számíthat.
Nem sokáig tartott a baloldal diadalmenete: súlyos korrupciós botrányok vetettek rossz fényt a kormánykoalícióra. Miller 2004 májusában lemondott, Marek Belka már kisebbségben kormányozta az SLD kormányát.
Lebukások az orosz kémbotránytól Miller folyószámlájáig
Vizsgálat folyt Kwasniewski ügyében is: azzal vádolták, hogy tárgyalásokat folytatott egy orosz kémmel az ország második legnagyobb üzeme, a Rafineria Gdanska eladásáról. Kwasniewski tagadta az ellenzéki képviselők állításait. Nemcsak az olajtársaságot, de a nemzeti televíziót is megpróbálta privatizálni a baloldal, s ez szintén nem járt népszerűsége növekedésével.
A botrányok, korrupciós bukások sorozata után képviselők hada menekült a kormányzó pártszövetségből, melynek létszáma 216-ról 151 parlamenti helyre apadt. Szeptember 14-én lemondott jelöltségéről Wlodzimierz Cimoszewicz is. Az SLD által indított politikus azt állította, hogy lejárató kampányt indítottak ellene. Cimosewicz, aki miniszterelnök volt 1996-97-ben, és külügyminiszteri posztot töltött be 2001 után mindkét baloldali kormányban, hamis vagyonnyilatkozattal vádolták meg, a politikus ellen parlamenti és bűnügyi nyomozás is folyt.
A baloldal népszerűsége már a 19 százalékos munkanélküliség és a gazdasági növekedés lelassulása mellett azért is csökkent, mert nem tudták teljesíteni a szegénység leküzdésére tett ígéreteiket.
Egy jellemző eset a korrupciós botrányok sorozatából: Lew Rywin, a Lőj a zongoristára című film producere 2002 júliusában azt ajánlotta Adam Michniknek, a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének, hogy pénzbeli juttatásért (mintegy 17,5 millió dollár fejében) olyan változásokat eszközöl ki a lengyel médiatörvényben, mellyel a lap kiadója is jól jár. Az ajánlat kitudódott, s az is, hogy az ajánlatról Leszek Miller is tudott. Mi több: az Agora kiadó szerint a felajánlott pénzösszeg beérkezett a baloldali politikus számlájára, Rywint három év börtönbüntetésre ítélték, s a baloldali pártszövetség több tagja ellen folyik bűnvádi eljárás.
„Az emberek azért szavaznak a Jog és Igazság platformjára, mert olyan pártvezetőket akarnak látni, akik becsületesek és hitelesek”. Ezt nem a jobboldal kampányembere nyilatkozta a Bloombergnek, hanem Krzysztof Pankowski szociológus, a varsói közvélemény-kutató intézet munkatársa. A szakember szerint ezek az értékek váltak fontossá a baloldali koalíció négy éve alatt.
Mit hoz egy „jobb” korszak?
Kwasniewski kijátszotta a baloldal mindenkori ütőkártyáját: a nemzethez fordulva „jobboldali veszélyre” figyelmeztetett. Mivel a választáson kialakuló erőviszonyok szabják meg, hogy ki írja a későbbi kormányprogramot, egyelőre csak a pártok programja enged következtetni, melyik formáció min változtatna. A liberális Polgári Platform egységes, 15 százalékos adókulcsot ígér, leállítaná a privatizációt, csökkentené a parlament létszámát, míg a Jog és Igazságosság megerősítené a közbiztonságot, sőt visszaállítaná a halálbüntetést is. Erőteljes kereszténydemokrata szellemet képvisel az EU- és abortuszellenes LPR, a Lengyel Családok Ligája, amely szintén esélyes, hogy a parlamentbe jusson.
A két erősebb jobboldali párt eltökélt szándéka, hogy véget vet a korrupció korszakának. Mint azt a Financial Times elemzője is kiemelte: Lengyelországnak stabilabb intézményrendszerre van szüksége.
Le Monde, bloomberg.com, Financial Times
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter így akarja legyőzni a nyugdíjasokat!
