Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Michael Stürmer A savas eső elmosta című írásában keresi a CDU-ban a konzervatívokat.
Németországban két szociáldemokrata párt létezik, írta egykor az ismert cinikus gondolkodó, Johannes Groß, „és az egyik egy katolikusabb”. A megjegyzés, bár némileg igazságtalan a CSU-val és CDU-val szemben, de egyáltalán nem légből kapott. A Dunától délre az uniópártok 50 százalék alatti választási eredménye, mint az vasárnap történt, már majdnem vereség, s komoly kérdéseket vetnek fel a vezetés eszét és a program teherbíró képességét illetően.
Németországban nem létezik polgári tábor, legfeljebb az SPD elnök vitatkozó hajlamú beszédeiben, miként „a konzervatívok” is legfeljebb csak olyan rémlátomásnak számítanak, amivel a zöldek és a vörösök identitást és harci dühöt teremthetnek maguknak, miközben a legtöbb napi politikai kérdésben a nagykoalíció szele fúj.
Először az emberek nem akarnak gyerekeket, majd eszük ágában sincs meghalni. Ennyi maradt a német generációk közötti megállapodásból, amit egykor a gazdasági csoda napja alatt megkötöttek, s ami a régóta parttalanná váló jóléti állam, az újraegyesülés és semmittevés miatt a közjóra leselkedő legnagyobb veszéllyé vált. A valódi politikát kérlelhetetlen gyakorlati kényszerek mozgatják: születésszám csökkenés, kollektív elöregedés, könyörtelen globalizáció és egy megállíthatatlanul növekvő eladósodás. Kohl hosszú ideig behunyta a szemét e problémák előtt, s Schrödernek is öt év kellett, mire felismerte a helyzet komolyságát. A legutóbbi választási kampányban azután a kancellár az ellenzéki vezért alakította, hogy saját korábbi fordulatától elhatárolódjon és a keserű igazságokat az uniópártok jelöltjével mondassa ki. Az eredmény ismert.
Mindez elég ok lenne arra, hogy a közösség visszataláljon korábban feladott értékeihez, vizsgálat alá vegye a szociális kiegyenlítés eszközeit, melyet általában újraelosztásként menedzselnek a politikai pártok.
Ideje lenne feltenni a kérdést, hogyan kívánják összeegyeztetni az egyre erőteljesebb állami ellenőrzést a tőke, a munka, az eszmék és az emberek mind nagyobb mozgásszabadságával. Ebből alig, vagy éppen semmi sem látható. Ideje lenne alapvető fontosságú vitákat lefolytatni, melyet a jövő miatt érzett aggodalom kell, hogy motiváljon – de mivel a legtöbb politikusnak nincs gyermeke, elkerülik azt az alapvető kérdést, hogyan tovább a generációk időszakában? Köztudott, hogy a politikában egy hét már hosszú időnek számít és egy választási ciklus szinte örökkévalóság. Ahol azonban az állam és a társadalmi kontinuitás forog kockán, ott generációkban kell az időt mérni.
A világ még soha sem volt ennyire átalakulóban, az értékeket szinte tapinthatóan mossa el a savas eső. Még sohasem jött el ennyire érezhetően a konzervatívok ideje, mint itt és most. De hol vannak a konzervatívok?
Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazinban Armin Fuhrer Irány a megismételt választások? A nagy trükkmester című írásában próbál rendet teremteni a német belpolitikai káoszban.
Vasárnap óta tombol a harc a kancellári hivatalért. Gerhard Schröder, vagy Angela Merkel? Talán mégis Christian Wulff vagy Roland Koch? Peer Steinbrück vagy Franz Müntefering? Az, hogy végül ki lesz a győztes, teljesen átláthatatlan, a helyzet éppen annyira drámai, mint különleges.
Merkel számára most a játék neve mindent vagy semmit. Az ő egyetlen esélyét furcsa módon a zöldek jelentik. Amennyiben nem egyeznek bele egy Jamaika koalícióba – CDU-FDP-zöldek –, valószínűleg karrierje végét jelenti, s az esélyei nem túl jók, még ha Joschka Fischer meglepő visszavonulását akár úgy is lehet értékelni, hogy a fiatalabb, nyitottabb zöld politikusok számára kívánja szabaddá tenni az utat.
Második pillantásra azonban világossá válik: éppen Gerhard Schröder, a választások nagy vesztese rendelkezik néhány opcióval – legalább is akkor, ha úgy dönt, megpróbál tisztán destruktív szerepet játszani. S erre sok minden utal, hiszen alig lehet másként értelmezni ama kijelentését, hogy nagykoalíció csak az ő kancellársága mellett képzelhető el. Amennyiben valóban rendelkezik egy hosszú távú tervvel, számos lépés szóba jöhet – egészen a jövő februárban megrendezhető megismételt választásokig.
Ennek alapján számára fontos lenne, hogy a következő hetekben bármiféle koalíciót megtorpedózzon – leszámítva az úgynevezett közlekedési lámpa megoldást – SPD-FDP-zöldek – amit azonban a liberálisok utasítanak el kategorikusan. Merkelnek fogy az ideje, a nyugtalanság nő a CDU táborban a gyenge szereplés miatt. A Bundestagban a kancellár megválasztásokor jöhetne el a nagy leszámolás, ahol a meglepő befejezés sem kizárt – azaz az a megoldás, amit a nagy játékos, Schröder annyira szeret. Az első két fordulóban sem ő, sem Merkel nem kapna abszolút többséget. A harmadik körben, már az egyszerű többség is elegendő. Itt igaz, hogy néhány vokssal a CDU/CSU jelöltjénél kevesebbre számíthat, persze ha a Baloldali Pártot figyelmen kívül hagyjuk. De a választás titkos, s könnyen juthat néhány balos arra a meggyőződésre: inkább Schrödert segítsék a kancellári hivatalba, minthogy Angela Merkel jusson passzivitásuk következtében hatalomra. Schröder kancellár lenne Bundestag többség nélkül, kormányozni nem tudna.
Mégis Schröder és az SPD számára egy használható megoldás lenne, amivel kihúzhatnák a várhatóan február környékén sorra kerülő megismételt voksolásig. A hatalmas helyzeti előnyt az jelentené az SPD-nek, amíg a szociáldemokraták Schröderrel szállnának ringbe, addig a CDU valószínűleg széttrancsírozná magát a kancellárjelöltségért folyó vitában, hiszen az a feltételezés, hogy Merkel még egyszer indulhatna, tekintettel a választási eredményre és a részben katasztrofális kampányra, kizártnak tűnik. Aki Merkel után jönne, mindenesetre igen nehéz helyzetből indulna. A legjobb eséllyel valószínűleg az alsó-szászországi miniszterelnök, Christian Wulff indulna. Ő számít a legnépszerűbb német politikusnak, s a mostani választás előtt is számos párthíve számára ő lett volna a legjobb jelölt. Csak az a kérdés, hogy a hesseni kollégája, Roland Koch ellenállás nélkül még egyszer valakit maga elé enged-e?
Persze a nagykoalíció létrejöhetne az előrehozott választások kerülő útja nélkül is, de csak akkor, ha sikerül Schrödert és Merkelt kivonni a forgalomból. Ezt Merkel esetében saját párthívei is megtehetik, de Schröder szilárdan fogja a gyeplőt. S azt, hogy számára az ország döntése fontosabb, mint saját megítélése, azt a vasárnap esti televíziós fellépése óta aligha lehet komolyan venni.
origo.hu
Súlyos baleset történt Bicskénél, óriási a dugó
