Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Matthias Gebauer Hadijog a Mississippinél: Bagdad, New Orleans címmel helyszíni riportjában az iraki és louisianai viszonyokat hasonlítja össze. Ha éjszaka lesz, New Orleans elsüllyed a káoszban. Az egykor életvidám metropolisz ma úgy hat, mint egy katasztrófafilm üresen hagyott kulisszája. Bandák fosztogatnak, a legtöbb lakos elmenekült. Az utolsó erejével megpróbál a rendőrség a helyzet urává válni.
A 26 esztendős Josh Valek New Orleans-i rendőr tavaly még katona volt Irakban, s Bagdadból ismeri a háború szabályát: Aki először lő, az életben marad. Szégyenletesnek tartja, hogy szülővárosa válságövezetté alakult, ahol a hadijog van érvényben. „Ha az emberek vizet és ételt hoznak el a boltból, azt még rendőrként meg tudom érteni, de ha egymást fosztják ki, az már perverz” – nyilatkozta. A televízióban látható képek, amelyek fosztogató amerikaiakat mutattak igen kínos számára. „Az egész úgy néz ki, mind a harmadik világban” – mondja teljes megvetéssel.
Az, hogy a rendőrök mindenre elszántak, jól látható rajtuk. A napok óta nem cserélt egyenruháik felett golyóálló mellényt hordanak. A normális pisztoly helyett Valek és társai géppisztolyokkal, ujjukat állandóan az elsütő szerkezeten tartva járőrözneknek. Amennyiben a legkisebb gyanúra okot adó jelre bukkannak, azonnal őrizetbe veszik, aki az útjukba kerül. Az egész városban naplemente után kijárási tilalom van érvényben. A vasárnapra virradó éjszaka viszonylag nyugodt volt. Valahol a városban fosztogatók egy boltot felgyújtottak. Valek és társai a Magazin Streeten egy meztelenül szaladgáló férfit vettek őrizetbe. A Convention Centerben berendezett ideiglenes börtönben végül egy orvos megállapította, hogy az illető napok óta nem jutott hozzá pszichikai problémáira szedett gyógyszereihez. Céltalanul és segítség nélkül botorkált a környéken.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Nils Minkmar Szenátor, nem érzi odakint a dühöt? címmel azt mutatja be, miként alakul át az amerikai zsurnalizmus a Katrina hurrikán következtében. Az elmúlt csütörtökön a louisianai szenátorasszony, Mary Landrieu a CNN kamerái előtt éppen hozzákezdett volna, hogy mindenkinek köszönetet mondjon, majd nekilásson saját magát dicsérni mindazokért az egyszeri intézkedésekért, melyeket éppen most „teljes bürokrácia mentesen” meghozott. Majd rákérdezett, hogy a moderátor, Anderson Cooper, hallott-e már ezekről lépésekről. Ahelyett, hogy az általában nyugodt riporter udvariasan bólintott volna, Cooper a következőket mondta: „Nem hallottam ezekről, mert négy napja Mississippi állam utcáit jártam, és az ott heverő holttesteket láttam. S most azt hallani, hogy politikusok magukat dicsérik, hogy egymás hátát lapogatják... Tegnap például az egyik város utcáin egy női holttestet már elkezdtek rágni a patkányok, mert 48 órája ott feküdt, és nem volt semmilyen lehetőség arra, hogy a hullát valahol tárolják. Szenátor, nem érzi odakint a dühöt?”
A nemzeti katasztrófavédelmi hatóság vezetője Michael Wood sem járt sokkal jobban, amikor bejelentette, hogy a New Orleans-i Convention Centerben rekedtek megsegítése nemsokára megkezdődik, mert csak tegnap értesültek a több ezer ott rekedtről. A riporternő magából kikelve felkiáltott: „Ez nem lehet igaz. Mi a CNN-nél, már két napja tudósítunk onnan. Miért tudjuk mi, hogy oda emberek menekültek, s maga a hivatal nem? Miért lehetett Banda Acehban két nap múlva segélyszállítmányokat eljuttatni, s New Orleansban még öt nap múlva is alig?”
origo.hu
Érkezik az első nagy havazás, mutatjuk hol és mikor
