Ausztria megosztottnak tűnik Simon Wiesenthal halálát követően: miközben a hivatalos Bécs az igazság katonájaként emlegeti a pénteki, Izraelben sorra kerülő temetése előtt otthon is elbúcsúztatás előtt álló „nácivadászt”, a Kronen Zeitung, melyet minden második osztrák olvas, Harry Potternek és az üzemanyagáraknak szentelte tegnapi számát – írja az AFP. (A bécsi Wiener Zeitung ezzel szemben terjedelmes összeállítást közölt Wiesenthalról – a szerk.)
Nem szerette őt a nép, mert emlékeztette arra, hogy számos náci hóhér osztrák volt – magyarázza egy anonimitást kérő történész, aki azért nem adta a nevét a francia hírügynökség számára adott nyilatkozathoz, mert „kényes ez a téma”.
Miközben Heinz Fischer osztrák elnök és Wolfgang Schüssel kancellár vezetésével Ausztria hivatalosan is lerója tiszteletét, a „szélsőjobboldal kemény magja” emlékezet Wiesenthal becsmérlőire s arra, hogy munkáját sok kritika érte – írja az AFP, Jörg Haider Szabadságpártjának visszafogott méltatására utalva.
1975-ben a „nácivadász” összetűzésbe került a zsidó származású Bruno Kreisky osztrák kancellátrral, aki 1970-1983 között töltötte be ezt a posztot. Wiesenthal fedte fel Friedrich Peter „náci múltját”, kellemetlen helyzetbe hozva a liberális pártot vezető politikust, aki 1970-ben támogatta Kreisky első kormányát. Wiesenthal kimutatta, hogy Friedrich Peter a Totenkopf (halálfejes) egységnél, az SS egyik legkegyetlenebb alakulatánál szolgált. A partnerével szolidáris Kreisky ekkor megvádolta Wiesenhalt, hogy együttműködött a nácikkal azokban a koncentrációs táborokban, ahová internálták – fogalmaz az AFP.
A jelenlegi osztrák elnök, aki Kreisky egyik közeli tanácsosa volt, s a 70-es években több ízben is betöltötte az SPÖ frakcióvezetői posztját, vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte Wiesenthal ügyében. Heinz Fischer azt mondta júniusban, amikor arany érdemrenddel tüntette ki Wiesenthalt, hogy ma már árnyaltabban szemlélné a történteket.
Wiesenthalt még 1996-ban is azzal vádolták zsidó körök, hogy akadályozta „olyan háborús bűnösök előállítását, mint Kurt Waldheim.” Wiesenthalnak állítólag információi voltak az egykori ENSZ-főtitkár balkáni háborús cselekedeteiről, míg a „nácivadász” következetesen visszautasította, hogy üldözze Waldheimet, arra hivatkozva, hogy nincsenek bizonyítékai. Waldheim ügyében folyamatos támadások érték Wiesenthalt a Zsidó Világkongresszus részéről. (Kurt Waldheim 1986-1992 között volt Ausztria elnöke – a szerk.)
Wiesenthal mindig is különbséget tett a háborús bűnösök és az NSDAP, a nemzeti szocialista párt követői között. „Az NSDAP 10 millió tagot számlált, közülük maximum 150 ezren követtek el háborús bűnöket. Groteszk lenne egy olyan büntető jogszabályt alkotni, amely a párt minden tagját elítéli” – idézi az AFP Wiesenthal 1989-es keltezésű önéletrajzát, melyben különbséget tesz a bosszú és az igazság között.
Ausztria ebben az évben ünnepelte a köztársaság (újjá) születésének 60. évfordulóját, mely Adolf Hitler III. birodalmának hétéves annexiója végén, 1945. április 27-én vehette kezdetét. Németországgal szemben, amely 1945-től mindent megtett a nácizmus üldözése érdekében, Ausztria saját magát hivatalosan a „nemzeti szocializmus első áldozataként” jeleníti meg. 1991-ben Franz Vranitzky kancellár (szociáldemokrata politikus) volt az első politikus, aki „bűnösöket”, nemcsak „áldozatokat” látott az osztrákok között – írja a francia hírügynökség.
Másképp ismeri a 70-es években történteket a Falter című osztrák lap, amely 2004 januárjában számolt be arról, hogy 1975 októberében miképpen indította el Bruno Kreisky szocialista kancellár személyes vendettáját Simon Wiesenthal ellen.
A „nácivadászt” szocialista körökben a konzervatív ÖVP híveként tartották számon, részben azért, mert a hetvenes évek elején már négy SPÖ-miniszter múltjában talált barna foltot. Wiesenthal nem sokkal az 1975 őszén megrendezett választások előtt egy dossziét állított össze, melyben azt bizonyította, hogy az FPÖ elnöke Friedrich Peter a második világháborúban az 1. Waffen-SS gyalogdandárban szolgált, mely a szovjet területeken partizánvadászatnak álcázott „tisztogatásokban” is részt vett.
A dosszié nyilvánosságra hozatalával Wiesenthal meg kívánt akadályozni egy esetleges SPÖ-FPÖ koalíciót – írja a Falter.
A dokumentumok nyilvánosságra hozatalát követően Kreisky lendült ellentámadásba. Az SPÖ politikusa Wiesenthalt „maffiamódszerekkel” vádolta meg, s több nyilatkozatában is arra célzott, hogy a nácivadász valójában együttműködött a nemzetiszocialistákkal („más kapcsolatot ápolt a Gestapóval, mint én”), s titkosszolgálati aktivitással vádolta meg. Egyúttal a kancellár amellett állt ki, hogy ideje „végre pontot tenni a történelemre”.
Kreisky kirohanásai nem maradtak következmények nélkül. Wiesenthalt az állandó bombafenyegetések miatt nemsokára rendőri védelem alá kellett helyezni, irodájába tömegével érkeztek a gyűlölettől csepegő tiltakozó levelek, a bécsi hitközség rettegett a tettlegessé váló polgártársaktól. Heinz Fischer jelenlegi osztrák elnök, aki akkor az SPÖ frakcióvezetője volt, javasolta hogy egy ellenzéki képviselő vezette parlamenti vizsgálóbizottsággal tömjék be a mint hangosabbá váló kritikusok száját. (Ez az az bizottság, melyről az AFP is említést tesz – a szerk.) A vizsgálóbizottságnak Fischer szerint arra kellett választ keresnie, „mennyire alapos a gyanú, hogy egy magánszemély Ausztriában önbíráskodással foglalkozik”.
A mindössze két évtizeddel ezelőtti történések ellentmondásos, főleg ok-okozati viszonyban egymást kizáró, kétféle megközelítése is rávilágít: Ausztria nem fogadja el egyértelműen azt a tükörképet, melyet Wiesenthal mutatott számára.
