Véget ért a Tony-Gerhard show

Nem vett könnyes búcsút egymástól Tony Blair és Gerhard Schröder a Hampton Court-i EU-csúcstalálkozón. A brit kormányfő és a távozó német kancellár kapcsolata végleg megromlott, és nem elsősorban az iraki háború miatt – írja a Die Zeit. A köztük lévő törés uniós politikájuk különbözősége miatt következett be.

Nem is olyan régen még Tony és Gerhard számított Európa politikai álompárosának – írja a Die Zeit baloldali hetilap a Blair és Schröder búcsúját is jelentő EU-csúccsal összefüggésben. Közösen zengték a szociáldemokrata modernizáció himnuszát, együtt indultak el a harmadik úton, mely az új politikai centrumba kellett, hogy vezessen. Alig hat éve büszkén mutatta be a kancellár a miniszterelnökkel közös gazdasági reformtanulmányát, mely a nevüket viselte. Első választási győzelmét követően Gerhard 1998-ban demonstratívan szakított a német kancellárok szokásával, és először Londonba repült, nem Párizsba – olvasható a lapban.

Hozzáteszik: a Tony és Gerhard-shownak már egy ideje vége. A Hampton Court-i EU-csúcstalálkozón vettek egymástól búcsút, de nem hullattak egymás iránt könnyeket, mivel kapcsolatuk megromlott mind emberi, mind politikai szempontból. Ennek nem elsődlegesen az iraki háború az oka, mint azt lehetne gondolni, a nyílt és megjavíthatatlan törés okozója végül is Európa. Pedig különös módon eleinte úgy tűnt, e területen is kiváló Tony és Gerhard együttműködése és képesek egy Berlin–London–Párizs Európa-politikai háromszöget kialakítani.

Azonban másként történt. Blair szerint Schröder képtelen volt Chirac politikai ölelésétől megszabadulni. Schröder viszont úgy véli: Blair nem váltotta be azt az ígéretét, miszerint felszámolja Nagy-Britannia Európa-politikai kétarcúságát. A kancellár szerint jelentős Blair felelőssége az uniós alkotmány csődjében is, mert a bejelentett brit referendummal közvetve ők kényszerítették ki a fatális következményekkel járó francia népszavazást. A kancellár is csatlakozott ahhoz a Chirac által vezényelt csapathoz, melynek célja volt, hogy a briteket Blair elszigetelésével kedvezményeik feladására kényszerítse. A felháborodott Downing Street azzal replikázott, hogy a „félhalottak hattyúdalaként” szóltak Párizsról és Berlinről.

Vélhetően Blair örömmel lemondott volna egykor barátjának az EU-csúcstalálkozón való megjelenéséről. Már csak azért is, mert Gerhard Schröder a Hampton Court-i találkozó előtt világos támadásokat intézett Tony Blair ellen. Például a Zeit hasábjain ismét bírálta a brit szolidaritás hiányát a költségvetési tárgyalásokon, valamint jelezte: Blair koncepciója azt az benyomást kelti, hogy további liberalizációs lépések aláássák az európai „szociális modellt.” Európának „versenyre, de nem szociális dömpingre“ van szüksége – mondta.

Ezek olyan mondatok voltak, melyeket a Downing Street 10 alatt igen mérgesen olvastak, hiszen Tony Blair a csúcs előtt az európai „szociális dimenzióról” tartott számtalan beszédében próbálta meg az gazdasági hatékonyság és a szociális értékenység ellentétét feloldani. A Hampton Court-i találkozó után is biztosra vehető: nem ér véget megbékéléssel a két egykori barát és reformer kapcsolata.

(Die Zeit)