Miközben a kormány legújabb intézkedése, a kijárási tilalom egy 1955-ös, az algériai háború idején meghozott törvényre hivatkozik, megkerülhetetlennek látszik a jelenlegi történések és egy korábbi, 1961. őszén Párizsban még csírájában vérbe fojtott megmozdulás. Az algériaiak készülődő tüntetését akkor hihetetlen brutalitással verte szét a rendőrség: a halálos áldozatok számát legalább 300-ra, a halálra kínzottakét 50-60 főre teszik.
Mint arról régebben a német Phönix televízió is beszámolt, máig hallgatás övezi a francia történelem egyik alig ismert epizódját, az úgy nevezett párizsi csatát. A kérdéssel foglalkozó történészek munkáját továbbra is akadályozzák a belügyminisztériumból és a rendőrségtől „eltűnt” iratok.
1961. október 17-én a Párizsban élő algériaiak tüntetését a francia rendőrség hihetetlen brutalitással verte szét. Az áldozatok számáról ellentmondó adatok állnak rendelkezésre, míg hivatalosan 3 halottat és 11 538 letartóztatást ismernek el, addig a témával foglalkozó történészek 15 ezerre teszik a letartóztatottak számát és minimálisan 325 halottat feltételeznek.
A „veszélyes” bevándorlók
Algéria 1830 óta volt francia gyarmat. 1947-ben Algériát három megyére osztották, ezzel egy időben a lakosok francia állampolgárságot kaptak. Az 1954-ben kirobbant függetlenségi háborút – melyet a partizánharcok ismert kegyetlenségével vívtak meg – az 1962. márciusi eviani egyezmény zárt le, ez elismerte Algéria függetlenségét. A háború – melynek algériai áldozatainak számáról máig vitatkoznak a történészek – azonban hamarosan áttevődött az anyaországba is, hiszen a francia ipar jelentős számban csábította át az olcsó munkaerőt jelentő észak-afrikaiakat. Hivatalos becslések szerint a 60-as évek elején mintegy 400 ezer algériai élt, főként a Párizs környéki nyomornegyedekben. Annak ellenére, hogy teljes jogú állampolgárok voltak, bőrszínük alapján rendszeresen zaklatta őket a rendőrség.
A biztonsági erők félelme nem volt alaptalan, hiszen 1958 és 1961 között a függetlenségéért harcoló Algériai Felszabadítási Front merényleteiben mintegy 80 rendőr halt meg. Így érthető, hogy a francia kormány és a párizsi rendőrség rendkívül idegesen reagált, amikor tudomására jutott, hogy az algériai közösség tüntetést szervez szülőhazája függetlensége mellett. (Ekkor már zajlottak az eviani megállapodást előkészítő tárgyalások.) 1958 óta Párizs rendőrprefektusa a francia politikai élet egyik nagy túlélője, Maurice Papon volt, aki a német megszállás alatt Bordeaux-ban a zsidó ügyek felelőseként részt vett a deportálásokban. (Papont emiatt, háborús bűnösként, a 90-es években letöltendő börtönbüntetésre ítélték – a szerk.)
Holttestek a Szajnában
A tervezett tüntetést megakadályozandó a rendőrség 1961. október 17-re az algériaiknak kijárási tilalmat rendelt el. A párizsi hatóságok mintegy 8 ezer rendőrt mozgósítottak, akik már a tüntetők gyülekezését is meg kívánták előzni. Ezért a tömegközlekedéssel a belvárosba igyekvő, „arabnak” kinéző személyeket a felállított ellenőrző pontokon feltartóztatták és azonnal az e célra előkészített, Párizs környéki sportcsarnokokba internálták. A belügyminisztérium abból a feltételezésből indult ki és így is instruálta a rendőrséget, hogy az „iszlamisták” erőszakos akciókra készülnek, ezért a kivezényelt egységek rendkívüli brutalitással léptek fel. Ez a feltételezés később nem bizonyult megalapozottnak. Mindenesetre tanulságos, hogy az algériaiak randalírozását kiemelő hivatalos változat sem beszélt a tüntetés „feloszlatása” során megsebesült vagy elhunyt rendőrről.
A mintegy 15 ezer internáltat súlyosan bántalmazták. Az egészségügyi ellátásukat végző szanitécek visszaemlékezései szerint szinte egyetlen fogoly sem úszta meg súlyosabb sérülések nélkül, gyakoriak voltak a végtag- és koponyatörések. Abból a csoportból, amelyik elérte a belvárost, becslések szerint mintegy 200 személyt – még élő sebesülteket és holttesteket – a Szajnába hajították. További mintegy 50-60 főre becsülik azoknak az algériaiaknak számát, akik a prefektúra épületében belehaltak a kihallgatásokba. A tüntetés szervezőinek tartott, mintegy 500 személyt a francia hatóságok – a jogi formaságok mellőzésével – Algériába toloncolták.
A sajtó agyonhallgatta a történteket. A pogromról készített drámai erejű fotókat – már amelyek nem tűntek el – csak egy vallási lap, a Témoignage Chrétien (Keresztény tanúság) volt hajlandó közölni. E fotókon például világosan látszanak a golyó ütötte sebesülések, valamint azok a halottakból épített halmok, melyekbe eltüntetésük előtt hajigálták a lemészárolt algériaiak tetemeit.
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter pártjában?
