Kelet-európai koldusok a német utcákon

A német nagyvárosok előkelő bevásárló utcáit elárasztó közép- és kelet-európai kolduló nyomorékok bizarr testformájukkal próbálnak az itt élőkben együttérzést kelteni. Jelenlétük miatt a kereskedők tiltakoznak, de a rendőrség tehetetlen – írja a Der Spiegel.

2005. 11. 08. 9:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A német nagyvárosok előkelő bevásárló utcáit elárasztó közép- és kelet-európai kolduló nyomorékok bizarr testformájukkal próbálnak az itt lakókban együttérzést kelteni. Hogy ezt önként teszik-e, az kérdéses, az azonban bizonyos, hogy a jelenlétük miatt tiltakoznak a bolttulajdonosok, akik a forgalom visszaesésétől tartanak. Azt követelik, hogy a szánalmas jelenségeket azonnal „takarítsák el” a belvárosokból. A rendőrség azonban tehetetlen: büntetni csak az agresszív koldulást lehet – írja a Der Spiegel.

A konfliktus felveti annak a kérdését is, hogyan viszonyul egy viszonylag gazdag társadalom az ennyire nyíltan prezentált nyomorhoz, hiszen az idegenek megszegnek egy tabut, hogy szánalmat keltsenek, mindenki számára jól láthatóvá teszik a testi hibáikat – ez a legtöbb nagyvárosi számára megrázó és zavaró látvány.

A legtöbb müncheni nyomorék koldus az egykori Csehszlovákiából, azon belül is Rimaszombat környékéről érkezett. Münchenben – Hamburggal ellentétben – lehetőség van arra, hogy a sétálóutcákból kitiltsák őket. Ha ismételten megpróbálják, akkor őrizetbe vehetők és büntetést lehet rájuk kiróni. Hamburgban egy magának jó helyet találó fiatal nyomorék koldusnő naponta akár 60 eurót is megkereshet, ami meghaladja a bulgáriai 50 eurónak megfelelő havi nyugdíját. A pokolba kívánják a konkurenciát a helyi koldusok. Attól tartanak, hogy elveszik tőlük a biztos bevételt és a legjobb kolduló helyeket. „Ha egyikük a közelemben koldulni kezd, elzavarom a kutyámmal” – fenyegetőzik Heinz B., aki 1999 óta várja az adományokat a hamburgi belvárosban. Világnézete úgy foglalható össze: „Ők kapják a papírpénzt, én csak a filléreket.” Cselekvési programja így hangzik: „Barnára festem a bőrömet és eljátszom a nyomorékot, akkor hozzám is dőlni fog a pénz.”

Annak ellenére, hogy nincs bizonyíték a szervezett bérkoldultatásra, számos kérdés megválaszolatlan marad. Ki látja el ezeket a bolgár állampolgárokat turista vízummal? Ki fizeti a 40 eurót Szófia-Hamburg buszútra? Ki finanszírozza e vagyontalan személyeket, ki foglal nekik megérkezésük után szállást? Haszonélvezők mindenképpen léteznek: azok a háttérben maradó személyek, akik a bolgár ihtimani és kjustendili nyomortelepeken rábeszélik az érintetteket a nyugat-európai utazásra, hogy azután a bevétel egy részére rátegyék a kezüket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.