A terrorizmus elleni küzdelem legsikeresebb korszakának nevezte az elmúlt évtizedet Michael Scheurer a Die Zeit-nak adott interjújában. Az egykori titkosszolgálati tiszt, aki a terrorizmussal gyanúsítottak külföldön történő kihallgatásának 1995-ös kidolgozója volt, úgy látja, a siker oka egyrészt a világosan definiált célokban rejlett. Washington először is az al-Kaida tagjait és kapcsolattartóit kívánta börtönbe juttatni. Mégpedig azokat, akik vagy az Egyesült Államok és szövetségesei ellen merényletet követtek el, vagy esetleg ilyet terveztek. Másodsorban pedig a szervezet hamis papírjait és elektronikus infrastruktúráját kívánták lefoglalni. Scheurer határozottan cáfolta azokat a híreket, miszerint pusztán feltételezések alapján vettek volna őrizetbe egyeseket, hogy kihallgathassák őket. Szerinte felesleges és értelmetlen a foglyok kínzása, mert az agresszív kikérdezés következtében az érintett személy azt mondja, amit a kihallgatója hallani szeretne, többnyire hazudik, vagy pontos de már elavult információkat oszt meg kihallgatóival.
A külföldi kihallgatások programja 1995-re Clinton elnökségére vezethető vissza. Ő, biztonsági tanácsadója Sandy Berger és terrorizmusügyi szakértője Richard Clarke 1995 őszén azzal bízták meg a CIA-t, hogy semmisítse meg a al-Kaidát. Arra a kérdésre, hogy mit tegyenek a foglyokkal, Clinton kitérő választ adott, annyit jegyzett meg, „az a maguk dolga”. A CIA azon ellenvetésére, hogy ők nem börtönőrök csak annyi válasz érkezett, oldják meg valahogy. Ezen elnöki utasításra válaszul dolgozták ki ezt a módszert, olyan terroristákra koncentráltak, akiket hazájukban már köröztek esetleg távollétükben már el is ítéltek.
Scheurer szerint csak akkor volt módjuk a delikvenseket elfogatni, ha a CIA-nál dolgozó ügyvédek elegendő terhelő anyagot tudtak az érintettekkel szemben produkálni. Az európai államok többsége úgy vélekedett, hogy csak az Egyesült Államokat fenyegeti a terror és csak akkor válnak maguk is terrorcselekmények célpontjává, ha őrizetbe vesznek néhány al-Kaida tagot. Amennyiben Amerika nem tett volna semmit, akkor senki sem mozdult volna.
Az ex-CIA munkatárs szerint elképzelhetetlen, hogy egy-egy letartóztatásnál ne lettek volna jelen az adott ország rendőrségének, vagy titkosszolgálatának képviselői. S az amerikaiak minden esetben a háttérben maradtak, többek között azért is, mert a washingtoni kormánytagok igen gyávák és félnek egy-egy engedély nélküli akció politikai következményeitől. Scheurer úgy látja, az akció halálát jelenti, hogy minden nyilvánosságra került. Ezt követően az európai államok még kevésbé lesznek készek az együttműködésre, hiszen attól kell tartaniuk, hogy később mindent elolvashatnak a Washington Postban. A volt ügynök szerint a washingtoni vezetés abban is hibázott, hogy az elfogott személyeket szerette volna egyszerű bűnözőkként kezelni és nem hadifoglyokként. Clinton és Bush abból a feltételezésből indult ki, hogy az az al-Kaida tagok legitimálását jelentené, ha hadifoglyokként kezelnék őket. Ez azonban teljesen értelmetlen. Bin Laden és emberei az iszlám világ hősei, bármit is tehet Washington, nincs további legitimációra szükségük. Ráadásul egyszerűbb a piszkos munkát a jordániaiakkal, vagy egyiptomiakkal végeztetni.
Scheurer szerint az amerikai elítélést lehetetlenné teszi, hogy már a letartóztatásakor hivatalosan fel kell olvasni az érintett jogait. Ez külföldön aligha lehetséges. Másodszor a nyomozó hatóságoknak a bíróság előtt meg kell erősíteniük, hogy senki sem változtatott a terhelő dokumentumokon. Ha ezt senki sem erősíti meg eskü alatt, akkor a bíróság automatikusan azt feltételezi, hogy azokat manipulálták. Így azután szinte képtelenség eljutni egy ítéletig.
2001. szeptember 11-vel annyi változott, hogy most már Washington nem farizeuskodik és a foglyokat maga őrzi. Annyit el kell ismerni a Bush kormányzatról, hogy némileg férfiasabban viselkedik és a szennyes munkát maga végzi. S az újságban azt olvasta, hogy léteznek ún. „javított kihallgatási” módszerek – Scheurer 2004. novemberében 22 év után kilépett a cégtől – ami azt jelenti egy fokkal keményebbek lehetnek a foglyokkal, mint eddig. A volt ügynök szerint a mostani felháborodás szürreális. A CIA az egész világon operál, embereket, felszerelést és pénzt szállít. Ha biztosítani kívánják az iraki akciók ellátását, akkor is Európa felett kell repülniük, és tankolniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gépen egy „rossz fiú” ült.
Az Európával kapcsolatos alapvető problémát abban látja, hogy az öreg kontinens menekült és bevándorlási törvényei lehetővé tették, hogy egy kemény mag alakuljon máshol már elítélt terroristákból. Ehhez jön az a szabályozás, miszerint senkit sem szabad olyan országba deportálni, ahol halálbüntetés fenyegeti. Az iraki invázió megtörte a terror elleni háború gerincét. S a háború hosszú távú következménye, hogy kialakul és visszatér az öreg kontinensre majd a jól kiképzett európai muzulmánok és konvertiták második generációja. Az első generáció a kilencvenes években a Balkánon és Csecsenföldön élte át a tűzkeresztségét.
Scheurer számára hamis a mostani európai felháborodás, hiszen minden őket érintő információkat és dokumentumokat az amerikaiak tovább adtak nekik. S ha valaki a titkosszolgálataikat megkérdeznék biztosan elmondanák, hogy a CIA programjából sokat profitáltak. A program azonban mára valószínűleg halott, a számos szivárgás és kritika miatt. S mindenki számára, aki a titkosszolgálatokban felelős posztot tölt be, kijózanító a következmény: Azok közül, akik egykor megparancsolták, hogy így cselekedjünk, vállalja most egykori tettét – véli a volt ügynök.
Die Zeit (zeit.de)
origo.hu
Köszönetet mond a 20 éves Lidl Magyarország
