A civilizációk harcáról felállított tézise óta Samuel P. Huntington a politikatudományok Cassandrájának számít. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung A bevándorlás réme címmel készített interjút az ismert amerikai politológussal. Újabb „Kik vagyunk mi? Az amerikai identitás válsága” című könyvében is bizonyítja a Harvard professzora a nyilvánvaló problémák dramatizálásban megmutatkozó tehetségét. A szerző a kultúrák összecsapásának új hadszínterét fedezte fel. A hatalmas méretű bevándorlás veszélyezteti az amerikai önazonosságot. Legkésőbb 2010-ben, Los Angeles minden második lakosa latin-amerikai származású lesz, 2050-ben az amerikai fehérek már kisebbségbe szorulnak.
Huntington szerint az amerikai társadalom azért képtelen immár a bevándorlók integrálására, mert annak értékei megváltoztak. A multikulturális ideológiák a sokszínűséget reklámozzák és nem az egységet, s így nem fektetnek energiát a bevándorlók integrációjára. Az első világháború előtt mindenütt bevándorlási hivatalok fogadták az újonnan érkezetteket. Ezeket „amerikanizációs irodáknak nevezték. Akkoriban részletesen kidolgozott, számos kényszerelemet is tartalmazó programok tájékoztatták a bevándorlókat az amerikai értékekről és kultúráról. Ma már ebből szinte semmi sem maradt, ráadásul ez egy egészen más bevándorlás. Most először érkeznek a szomszédos országból a migránsok.
Azt természetesen nem lehet pontosan megmérni, mennyi integrációra, vagy akár asszimilációra van szükség. Az erőteljes hispán koncentráció igencsak megnehezíti az integrációt. S egyúttal magában rejti a populista ellenreakció veszélyét, mindenekelőtt azt, hogy a spanyol lehet a második hivatalos nyelv az Egyesült Államokban. Ez azt jelentené, hogy a munkaadók a kétnyelvű jelentkezőket részesítenék előnyben, s természetesen ki lenne kétnyelvű? A bevándorló és az ő gyermekeik. A nem spanyolajkú fehérek ekkor természetesen azt mondják majd: miért kellene nekünk az ő kultúrájukhoz idomulnunk és spanyolul tanulnunk, hogy azonos esélyeink legyenek egy munkahely elnyerésére, vagy egy előléptetésre?
Huntington szerint ugyan a bevándorlással mindig együtt jártak bizonyos félelmek, de az első nagy migrációs hullámot megállította az amerikai polgárháború, míg a másodikat az első világháború. Most nem látható olyan történelmi esemény, amely a jelenlegi bevándorlási hullámot megállítaná. Huntington az idő fogalmához való viszonyban látja a latin és az angolszász kulturkör közötti legnagyobb különbséget. Ha egy mexikóitól elvárják, hogy egy adott időpontban megjelenjen, meg fogja ígérni, de biztosan késni fog. A mexikóiak keményen dolgoznak, de nem lehet megbízni bennük.
Európában az életkori átlag 2005-ben 57,2 év lesz – a bevándorlás nem válik már a szociális ellátó rendszerek miatt is szükségessé? Ezzel egy időben látható, amint az Európa erődöt Marokkóban szó szerint megostromló menekülteket minden eszközzel visszazavarják. Nem kellene más módszereket találni, a bevándorlás problémájának kezelésére, mint egyre magasabb falakat építeni? Igaza van, válaszol a riporteri kérdésre Huntington, egy adott mértékig az európai országok érdeke, hogy bizonyos számú bevándorlót beengedjenek, hogy a jólétet garantálják. Ugyanakkor a bevándorlók jelenléte gazdasági értelemben is negatív járhat negatív következményekkel. A döntő – Európa és az Egyesült Államok számára is –, az ellenőrzést megőrizni abban a kérdésben ki jöhet az országba. Ez akár azt is szükségessé teheti, hogy falat húzzanak fel.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
