A gázkészletek összpontosulása gondot okozhat Európának

Enyhíteni kell Európa energiapolitikai függését Moszkvától – írja az orosz–ukrán gázvita várható következményeiről Nikolaus Busse A Kreml kezében című cikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

2006. 01. 03. 12:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A nyersanyagok és energiahordozók fegyverként történő bevetése a Közel-Keletről volt ismert, és ott sem próbálkoztak ezzel a hetvenes évek óta. Ha figyelembe is vesszük az elmúlt években a gázszállítások és kifizetésük miatti számos orosz–ukrán vitát, akkor is elgondolkodtató a kíméletlen orosz zsarolási kísérlet – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Európa legnagyobb gázszállítója és a szállítási infrastruktúra birtokosa arra tesz kísérletet, hogy befolyásolja egyik ügyfelének belpolitikai történéseit, és ez már messze nemcsak Ukrajna ügye – fejti ki Busse.

Annak is oka van, hogy Berlin és Brüsszel előbb szótlansággal, majd a tehetetlenséget szimbolizáló felhívásokkal reagált a történtekre. A gázvita nyilvánvalóvá tette, hogy a legtöbb európai ország, különösen Németország a múltban mennyire rövidlátó volt, amikor egyre inkább Oroszországtól tette függővé energiaellátását. A Balti-tenger alatt húzódó gázvezeték terve, amelyet az új német kormány elődjétől örökölt, csak a legutóbbi hiba ebben a sorban. Régóta abban a tévedésben él a német energiapolitika, hogy az energiahordozókat kitermelő országoknak önérdeke, hogy a gázt és az olajat eladhassák, ezért aligha kell ellátási válsággal számolni.

Putyin Oroszországa egyike a „nyersanyaggazdaságoknak”, amely súlyt csak akkor tud szavainak szerezni, ha másokat súlyos károk bekövetkeztével fenyeget meg. Felelőtlenség lenne abban bízni, hogy a fizetőképes Németország vagy egész Európa különleges helyzetben lenne. Most éppen Juscsenko nyugatbarát kurzusa nem felel meg a Kremlnek, legközelebb egy Csecsenföld ügyében hozott EU-határozat válthat ki hasonló reakciókat – hívja fel a figyelmet a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Számos tanulmány azt bizonyítja, hogy a következő években nő Európa energiabehozatali függősége. 2000-ben az európai OECD országok gázfelhasználásának 36 százaléka érkezett külföldről, 2030-ra ez az arány a nemzetközi energia ügynökség becslése szerint 63 százalék lesz.

Mivel az ismert olajkészletek még legalább negyven évre elegendőek, ezért Nyugat-Európa energiaellátására leselkedő legnagyobb veszély nem a hiány, hanem az, hogy a készletek néhány kézben összpontosulnak. A legfontosabb olaj- és gáztermelő országok listája megegyezik a nemzetközi válságövezetek kézikönyvével. Oroszország mellett ide tartozik Indonézia, Venezuela, különböző közép-ázsiai diktatúrák és a Perzsa-öböl államai.

Európának hozzá kell látnia energiaimportjának diverzifikálásához, ahogyan azt az Egyesült Államok már régóta teszi. Az a tény, hogy a teljes európai gázimport kétharmada Oroszországból érkezik, egyszerűen felelőtlenség. A szárazföldi vezetékekkel elérhető Kaszpi-tó térsége vagy az öböl-menti államok új beszerzési forrásként jöhetnek szóba. Ha már bizonytalan partnerekkel kell üzletelni, legalább a kockázat megosztására kell törekedni – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

Atomenergiával az orosz gázfüggőség ellen?

Az oroszországi gázszállítások akadozása kiélezte a koalíciós megállapodásban szőnyeg alá söpört berlini vitát – írja szintén a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Az SPD politikusai visszautasították a gazdasági miniszter, Michael Glos (CSU) ötletét, miszerint érdemes lenne végiggondolni az atomerőművek élettartamának meghosszabbítását. Az SPD energiaügyi szakértője, Hermann Scheer szerint nem jelenti az atomenergia a gáz alternatíváját. Úgy véli, az uránkészletek még ötven évre elegendőek, ezt követően ezen a téren is elosztási küzdelmekre kell számítani.

A környezetvédelmi minisztérium politikai államtitkára, Michael Müller (SPD) is úgy vélekedett, hogy a probléma megoldását nem jelentheti az erőművek élettartamának meghosszabbítása. Sokkal fontosabb lenne egy energiapolitikai fordulat, ahol a takarékosság, hatékonyság növelés és a megújuló energiaforrások jelentenék a kulcsfogalmakat.

A zöldek Bundestag frakciójának energiapolitikai szóvivője, Hans-Josef Fell az orosz–ukrán vitát „az európai nyersanyagkonfliktusok kezdetének” nevezte. Ugyanakkor Glos álláspontját vette védelmébe a berlini kutatási miniszterasszony, Anette Schavan (CDU) a Leipziger Volkszeitungban – szerinte az energiaellátás biztonsága és áramár stabilitása miatt semmilyen területen sem szabad felhagyni az atomenergia békés célú felhasználásának tudományos kutatásával.

Az európai lapok szemléje az orosz–ukrán gázvitáról

A The Times arról ír, hogy a gáz Oroszország politikai fegyvere egy új hidegháborúban. A brit lap szerint az orosz döntés hosszú távon katasztrofális lehet a Kreml számára.

A Daily Telegraph kiemeli, hogy a nyugat-európai országoknak ellen kell állniuk az orosz erőpróbának. Moszkva gazdasági revansot kíván venni egy volt szovjet köztársaságon, amely ki merte nyilvánítani diplomáciai függetlenségét Oroszországgal szemben – írja a lap.

A francia L'Humanité nyílt energiaháborút emleget, és kiemeli, hogy egy olyan ország tette ezt, amely most vette át a G8 soros elnökségét. A Libération arról ír, hogy fel kell hívni az oroszok figyelmét, hogy az ukázok ideje lejárt, és Moszkvának önmérsékletét és felelősségtudatát kell bizonyítani. A La Tribune című francia lap szerint Európa az orosz gázháború túsza.

(Forrás: Info Rádió)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.