Arculatmegőrző kompromisszum?

Megszületett a kompromisszumos megoldás, mely egy részről garantálja, hogy a Gazprom 1000 köbméter gázért 230 dollárt kapjon, másrészt Ukrajna elérte, hogy ugyanazért a mennyiségért 95 dollárt kelljen fizetnie. A kompromisszum megértésének kulcsa egy Ukrajnában rendkívül vitatott cég, a RoszUkrEnergo, mely a jövőben a Gazprom és a ukrán Naftogas Ukraini cég közötti közvetítő kereskedelmet intézi majd.

A narancsos forradalom két vezető személyiségének, Juscsenkonak és miniszterelnökének Julija Tyimosenkonak a vitájában – mely később a miniszterelnök-asszony menesztéséhez vezetett – ehhez a céghez fűződő viszony is jelentős szerepet játszott. Hiszen a RoszUkrEnergo a korábbi elnök, Kucsma bukott rezsimjének produktuma. A cég felerészben a Gazprom leányvállalata másik fele az osztrák Raiffeisen banké. A céget a háttérből a Naftogas Ukraini korábbi vezetése irányítja, melyet a 2004-es választási kampányban Juscsenko „kleptomániásnak” nevezett rezsimet képviselte, s melyet tavaly márciusban elbocsátottak – cikkezik az orosz-ukrán gázvita lezárását jelentő megegyezés vélhető hátteréről Arculatmegőrző kompromisszum című írásában a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A RoszUkrEnergo egy meghatározott mennyiségű gázt vásárol a Gazpromtól elvárt 230 dolláros áron, majd azt 95 dollárért továbbadja Ukrajnának. Ezt a konstrukciót úgy finanszírozzák, hogy RoszUkrEnergo ugyanannyiért adja tovább az Ukrajnának szánt és sokkal olcsóbb türkmén gázt. Már eddig is a RoszUkrEnergo szervezte a türkmén gáz szállítását – mely az ukrán fogyasztás felét fedezi – Üzbegisztánok, Kazahsztánon és Oroszországon keresztül. Mivel Ukrajna ezért drágán megfizet – a cég a szállított gáz egyharmadát tarthatja meg transzportdíjként – de nincs befolyása a cégre, ezért tett kísérletet Julija Tyimosenko kormánya eme állapotok megváltoztatására.

Ukrajna jobban járna, hangzott akkor az érvelés, ha minden a gázüzletben jelen lévő szereplővel közvetlen kapcsolatban állna. Az a tény, hogy Juscsenko a kormány eljárásával nem értett egyet – a kabinet ráállította az ukrán titkosszolgálatot a vállalatra – azt jelzi Tyimosenko szemszögéből, hogy az elnök környezetében még milyen nagy hatalommal rendelkeznek a régi rezsim korrupt erői.

Erre a szilveszteri gázvitában elhangzott vádra a mostani, Jurij Jehanurov vezette ukrán kormány válasza pragmatikus volt. Ukrajna nem engedheti meg, hogy a médiában csak gázháborúként emlegetett vitában újabb frontot nyisson. A RoszUkrEnergo bekapcsolása mindkét oldal számára lehetővé tette, hogy olyan kompromisszum szülessék, melyben a felek megőrizhetik arcukat. Ugyanakkor a berlini Ukrajna szakértő, Rainer Lindner szerint a megállapodás törékenységére is több jel utal, például az az eszköz, amivel a kompromisszumot létrehozták a Gazprom és ezzel a Kreml akaratától függ.

Ráadásul a megegyezéssel nő a régi ukrán rezsim tagjainak befolyása a stratégiai jelentőségű gázüzletre. Így nő a narancsos forradalom ellenfeleinek politikai befolyása is. Olekszij Ivcsenko, aki 2005. márciusa óta vezeti a Naftogas Ukrainit, s aki az ukrán delegációt irányította Moszkvában, Juscsenko emberének számít. Nyugat-Ukrajnából származik és a 2002-es választásokon Juschtschenkos Mi Ukrajnánk mozgalmának képviselőjeként választották a kijevi parlamentbe. Helyettese Igor Voronyin azonban már a Kucsma rezsim alatt is ebben a funkcióban volt, majd őt Tyimosenko 2005 tavaszán leváltotta. A miniszterelnök-asszony bukását követően azonban visszatért régi posztjára.

Rainer Lindner véleménye szerint a gázvita nem csak egy orosz-ukrán erőpróba volt, hanem egy belső kijevi hatalmi játszma is. A 2004-es választásokon vesztes Viktor Janukovics pártja, az oligarchák, akik a narancsos forradalomban elveszítették befolyásukat, valamint az irányító apparátus régi káderei ebben a küzdelemben, Moszkva oldalán álltak. Hogy egyeztetett-e a Kreml ezekkel a körökkel, akik 2004-ben eredménytelenül próbálták
Juscsenko elnökségét megakadályozni, nehéz bizonyítani. Az azonban kétségtelen, hogy Janukovics és hívei megkíséreltek a gázvitából tőkét kovácsolni a márciusra tervezett parlamenti választásokra.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)