Paul Lendvai döbbenete

Paul Lendvai a közelmúltban jött rá, hogy a Magyarországról érkező kollégák és ismerősök évtizedeken át besúgták őt a magyar titkosszolgálat központjának. A Profil osztrák hetilap Titkosszolgálatok: vadászat „Michael Cole-ra“ című cikkében foglalkozik részletesen Paul Lendvai megfigyelésének ügyével.

2006. 01. 29. 9:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A karácsonyi ünnepek körül Paul Lendvai, az ORF Kelet-Európa szakértője és a Europäischen Rundschau kiadója, egy 395 oldalas aktacsomagot vett át a budapesti Történelmi Levéltárban, melynek tartalma megdöbbenéssel és fájdalommal töltötte el: évtizedeken keresztül a Magyarországról érkező kollégák és ismerősök besúgták őt, sőt még nevetséges apróságokat is jelentettek róla a magyar titkosszolgálat központjának, s gyakran hajmeresztő jelentéseikkel próbálták meg Lendvait befeketíteni: „Az egész szörnyű volt. De ami leginkább megrázott, hogy az édesanyámnak írt összes levelemet felnyitották.”

A Lendvaiak, egy budapesti zsidó ügyvédcsalád sokat szenvedett a XX. században, számos családtagjuk esett áldozatul Eichmann gyilkos brigádjainak; a 16 esztendős Paul Lendvai a háború vége előtt éppen, hogy megúszta a deportációt.

Később Lendvai a szociáldemokrata pártba lépett be, melyet 1948-ban kényszerrel egyesítettek a kommunistákkal. Nemsokára elérte a fiatal újságírót a kezdődő letartóztatási hullám. Azzal vádolták, hogy szabotálni kívánta a pártegyesülést, valamint trockista elhajlást vetettek a szemére. Mint Lendvai meséli, akkor még egy sort sem olvasott Trockijtól. A Sztálin halálát követő, 1953. márciusi amnesztia meghozta számára is a szabadságot, bár még mindig megtiltották számára az újságírást; csak 1956-ban rehabilitálták. Néhány nappal később kirobbant a felkelés, 1957 januárjában az Esti Hírlap munkatársa Varsón keresztül Bécsbe távozott.

Már 1958 áprilisában kísérletet tett a Lendvaival történő kapcsolat felvételre egy Galambos fedőnevű ügynök. A Galambos által küldött információk igen csak kétségesek voltak, például a Pressét mint „hivatalos kormánylapot írta le. Döbbenten jelentette, hogy Lendvait komolyan érdeklik a magyarországi történések. A Galambos fedőnév az egyik legismertebb magyarországi újságíró, a sportriporter Szepesi Györgyöt rejtette, akit gyakori szereplései miatt Ausztriában is jól ismernek.

Szepesi mellett Loránt László az MTI bécsi tudósítója volt Lendvaira ráállítva, pontosabban Michael Cole – ezt a hangzatos nevet adták neki a magyar titkosszolgálat bürokratái. Lóránt általában abszurd jelentéseket küldött: többek között azt állította, hogy Lendvai az Osztrák Néppárt (ÖVP) legbelsőbb köreibe is bejáratos. A valóságban a szociáldemokrata Lendvai minden egyébnek számított csak nem ÖVP-intimusnak. Lóránt mindent, amit Budapestnek jelentett, újságokból gyűjtötte össze. Az amúgy költekező életmódot folytató Lóránt később Ausztráliába távozott.

A kötelességfelejtő Lóránt helyét mint MTI tudósító és Lendvai megfigyelője a „Herczeg” fedőnevű Heltai András vette át. Heltai hamar felismerte, az időközben osztrák állampolgárságot kapott Lendvai, nem hajlik arra, hogy informátorként dolgozzon. Ezért 1965-ben dühösen jelentette: „A legutóbbi időkig Magyarországgal és a többi szocialista országgal szembeni ellenséges beállítottságról tanúskodnak a cikkei.” Heltai ajánlása szerint úgy lehet Lendvait „kijózanítani”, ha összehangolt vízumzárlatot alkalmaznak vele szemben a keleti blokk országaiban. Romániát leszámítva az összes szocialista ország tartotta magát az ezt követően kiadott direktívához. Először, amikor az osztrák kancellár Bruno Kreisky Lendvait 1972-ben demonstratívan magával vitte kelet-európai útjára az időközben a térség szakértőjeként ismertté vált újságírót, szétesett az ellene szervezett bojkott.

Az 1989-es fordulatot követően a Lendvait megfigyelő Heltai a német nyelvű hetilap, a Pester Lloyd főszerkesztő-helyettese lett. Miután a bécsi spicli ténykedése nyilvánosságra került, az elmúlt héten lapjában egy fájdalmas kommentárt írt: Egyetlenként ő kért elnézést Lendvaitól. Hiszen ő csak azt tette, ami minden külföldön dolgozó kötelessége volt, írásban beszámolnia a nyugati országok polgáraival folytatott beszélgetéseiről. Heltai: „Nem hagyom magamat ügynökként megbélyegezni.“ Azok a hírszerző tisztek, akik akkor megkapták a jelentéseket, ma politikusok, és minden politikai pártban megtalálhatók.

Lendvai csak akkor tudta elérni, hogy édesanyja kiutazási engedélyt kapjon, amikor az osztrák újságíró teljesítette egy Bécsben tartózkodó, magas rangú budapesti kommunista funkcionárius szíve vágyát: a fontos elvtárs egy sztriptíz-show-t kívánt meglátogatni.

Forrás: Profil (profil.at)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.