Szinte megsemmisíti kritikájával Steven Spielberg legújabb filmjét, a Münchent két egykori Moszad-ügynök, Joszi Melman és Steven Hartov a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német napilapban.
Egy magán filmvetítésre gyűltek össze a manhattani zsidó közösség vezető képviselői. A rendezvény Dennis Ross kezdeményezése volt, aki a Clinton-kormányzat idejében a külügyminisztérium közel-keleti megbízottjaként tevékenykedett, és most a Washingtoni Közel-Keleti Politika Intézetében dolgozik. Álláspontja szerint Steven Spielberg München című filmje jó a zsidóságnak és jó Izraelnek.
Ross azzal büszkélkedett, hogy a filmben Izrael és annak terrorizmus elleni háborúja pozitív színben tűnik fel. Elmesélte azt is, hogy az ő javaslatára vett fel Spielberg egy olyan jelenetet, amely az eredeti forgatókönyvben nem szerepelt: egy monológot, melyben Avnernek, a film főszereplőjének, a Moszad mesterlövész csapata vezetőjének az anyja elmélkedik a zsidóság sok sorskérdésről. Az anya megpróbálja a fiát visszatartani attól, hogy elhagyja Izraelt, és egy hosszú prédikációt tart a holokausztról, a zsidó népről, a történelmi bosszúról és hasonlókról.
A két szerző unalmasnak és egyoldalúnak tartja a filmet, ráadásul csípi a szemüket a nagy sietség, hogy két nappal karácsony előtt – azaz még éppen időben az Oscar-díjra történő nevezéshez – vetíteni kezdték az amerikai mozikban.
A cikk szerzőit az zavarja igazán, hogy a film meghamisítja az igazságot. Még véget sem ért a Münchenben történtek miatti izraeli megtorló akció, amikor 1984-ben egy izraeli fiatal, Yuval Aviv-Abayov összeállt egy törekvő kanadai újságíróval, George Jonas-szal, (a Népszabadságnál Jónás György – a szerk.) egy közös könyv megírásához. Aviv azt állította, hogy ő a titkosszolgálatból kivált gyilkos. A Bosszú című bestseller részletesen leírja, miként reagált Izrael a müncheni mészárlásra. A könyv szerint az izraeli miniszterelnök-asszony, Golda Meir magához hívatta a Moszad parancsnokát, Zvi Zamir tábornokot, és arra utasította, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) minden olyan aktivistáját gyilkolják meg, aki közvetlenül vagy közvetve részt vett a gyilkosságokban.
Néhány évvel később azonban egy bírósági per során kiderült , hogy Yuval Aviv-Abayov sohasem dolgozott a Moszadnak vagy egyetlen más izraeli titkosszolgálatnak. Már az izraeli hadsereg alapkiképzésekor is kudarcot vallott, s az egyetlen „titkosszolgálati tevékenységeként” a hetvenes évek elején az El Al alkalmazta New Yorkban fegyveres őrként.
Ugyan Spielberg reklámgépezete a forgatás során még minden kapcsolatot tagadott Jonas-szal és Avivval, ám már a film főcímében is úgy reklámozza magát, hogy valós történések inspirálták, és egyértelműen forrásként utal Jonas könyvére.
Több mint harminc év telt el a halálos titkosszolgálati játszma óta és a résztvevők mindkét oldalon készek lettek volna, hogy beszéljenek a történtekről, azonban senki sem kereste meg őket. Zvi Zamirnál, a Moszad egykori főnökénél, aki kevesebb, mint egy óra alatt képes lett volna, hogy darabokra szedje a mítoszt, nem csörrent meg a telefon. Senki sem volt kíváncsi annak a véleményére, aki a müncheni mészárlást követő likvidálásokat különböző európai főhadiszállásokról irányította. „Azt hiszem, Spielberget főleg az érdekli, miként tud a filmjével pénzt keresni és nem a történelmi igazság.” – fogalmazott Zvi Zamir. Mike Harari –, aki a titkos műveleteket irányító Moszad-osztályt vezette – sem kapott felkérést Spielberg csapatától. A tizenegy meggyilkolt sportoló családja szintén csalódott volt, hogy senki sem kereste meg őket a stábtól. Még magát Mohamed Daoudot, a Fekete Szeptember szervezet vezetőjét, a müncheni túszejtés egyik legfontosabb kitervelőjét is meglepte, hogy senki sem kívánt vele beszélni a történtekről.
Miközben Ross bevetette sármját az amerikai zsidó közösségnél és a médiánál, Spielberg és a film producerei szolgálatukba fogadták Ariel Saron tanácsadóját, Eyal Aradot, egy igen agresszív reklámszakembert. Érdekes, hogy Aradot öt évvel ezelőtt az akkori Moszad-vezető, Efraim Halevy külsős szakértőként alkalmazta, amikor a titkosszolgálat történelmében először próbálkozott ügynököket sajtóhirdetésen keresztül toborozni.
Nem járt eredménnyel az a kísérlet, hogy a filmet külön vetítésen mutassák be az egykori Moszad-ügynököknek. A jogokat birtokló stúdió a film izraeli premierjét január végére tette, hogy Aradnak több ideje legyen arról meggyőzni a publikum, hogy a „München” jót tesz Izrael imázsának.
Ugyan a volt ügynököknél Arad kampánya eredménytelen maradt, de két befolyásos özvegyet, Ilana Romanot és Ankie Spitzert rá tudta venni, hogy dicsérjék a filmet, mint érzékeny és az áldozatok iránt tiszteletet mutató alkotást. Csakhogy az áldozatok családjai mindmáig megosztották, és vitatkoznak számos kérdésről, többek között az emlékezés, a kártérítés és a német kormány felelősségének kérdéséről a vérengzésbe torkolló sikertelen kiszabadítási kísérlet kapcsán. Romano és Spitzer, mint az áldozatok szószólói, elérték, hogy a német állam kárpótlást fizessen az elhunytak családjainak anélkül, hogy Berlin elismerte volna bűnösségét az eredménytelen sikertelen mentési kísérletben.
A szerzők ítélete lesújtó Spielberg filmjéről. „A rendező, aki olyan történelmi alkotásokat teremtett, mint a Schindler listája, úgy viselkedik, mint egy fiatal újságíró, aki egy nagyszerű sztoriba botlik, és elhatározza, azt minden áron feldolgozza, ahelyett hogy az igazsággal és a tényekkel foglalkozna.”
origo.hu
Összeverték a románok, mert magyar - videó
