Egyszercsak kikapcsolódnak a natans-i atomerőműben a fények és a gépek – ez a forgatókönyv nem a legújabb politikai krimiből származik, hanem egyike az „Irán-problémával” foglalkozó amerikai agytrösztök termékeinek, akik azon dolgoznak, miként lehetne leküzdeni az iráni atomfenyegetést. „Az Egyesült Államok titkos akciókkal zavarhatná az amerikai atomprogramot, például egy számítógépes támadással”, vélekedett Patrick Clawson, a washingtoni Közel-Keleti Tanulmányok Intézetének munkatársa a Los Angeles Timesban. A várható láncreakciót a következőképpen írta le a Wall Street Journal: „Az egyik nagyteljesítményű centrifuga vibrálni kezd, a riasztórendszer bekapcsol, a biztonsági rendszer egymás után kikapcsolja az összes részegységet. Egy számítógépes vírus döntő fontosságú adatokat semmisített meg”. Clawson abban bízik, hogy az Egyesült Államok szolgálatában álló számítógépes bűnözők képesek a az irániak biztonsági kódjának feltörésére.
Nem örülnének az amerikai megszállásnak
Egy az 1980-as és 1981-es izraeli légitámadásokhoz hasonló akciót – ekkor pusztította el Tel-Aviv az iraki atomprogram kulcsának számító Osirak reaktort – ma alig tartanak megvalósítónak. „Az atomberendezéseik elleni bombatámadásokra Irán szinte biztosan olyan katonai választ adna, hogy abból háború keletkezne”, nyilatkozta Henry Sololski, a fegyverzetellenőrző NPEC intézet igazgatója. Irán már közép- és nagy hatótávolságú rakétái célkeresztjébe vette Izraelt.
Ráadásul ennél a „megoldásnál” újabb kérdőjelek merülnek fel.: „Atomberendezéseket bombázni? Komolyan arra építünk, hogy titkosszolgálataink ezen helyeket képesek lesznek beazonosítani?“ kérdezte Michael Ledeen az American Enterprise Institute munkatársa cikkében, utalva a soha meg nem talált iraki tömegpusztító fegyverekre.
Még akkor is, ha az efféle terveken lázasan dolgozik is a Pentagon, a szakértők szerint az amerikai haderő képtelen az iraki és afganisztáni akciókon túl egy újabb katonai vállalkozásba kezdeni. Nem is szólva az iraki stabilizációs kísérletek kijózanító eredményéről. „Az irániak ugyan üdvözölnék a mullahok rezsimjénnek bukását, de nem örülnének egy amerikai megszállásnak” óvott Clawson a hiú reményektől.
Szankciók vagy forradalom?
Az amerikai kongresszus számára készített beszámoló felsorolja az Egyesült Államok előtt álló lehetőségeket: minden iráni tevékenység szigorított nemzetközi ellenőrzése, az iráni diplomaták utazási lehetőségeinek korlátozása, az Iránból és Iránba irányuló légiforgalom leállítása. A lista végén arra a megállapításra jutnak a beszámoló szerzői, az 1979-ben Irán ellen bevezetett amerikai szankciók minimális hatást eredményeztek. (Nem utolsósorban azért, mert maga Washington játszotta ki, lásd pl. az Irán – Contra botrányt a nyolcvanas években – a szerk.) S az, hogy az egész világ részt venne a szankciókban, tekintettel Oroszország és Kína tekintélyes gazdasági érdekeire – ezen országoknak az ENSZ Biztonsági Tanácsában áldásukat kellene adniuk – alig több, mint illúzió – írja a német lap.
Azon forradalmi erők támogatása, amelyek a teheráni rezsimet kívánják megdönteni, tűnik a legtöbb elemző számára a leginkább reményteli és a legkevesebb kockázatot rejtő variánsnak. George W. Bush már egy évvel ezelőtt is ebbe az irányba mozdult el. Kormányprogramjában ígéretet tett: „Az iráni népnek megígérem a következőket: ha saját szabadságotokért megmozdultok, akkor Amerika mögétek áll.“ A kongresszus közel tízmillió dollárt szavazott meg az iráni ellenzék támogatása érdekében. Ezt az összeget jelentősen meg kell emelni – vélekedik Michael Ledeen az Enterprise Institut munkatársa. „Az egész térség forrong a forradalmi érzésektől, de sehol sem olyan hevesen mint Iránban”, vélekedett Leeden.
origo.hu
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának
