Tony Blair január végén a gyűlölet-prédikátorok büntetését célzó törvényt terjesztett elő, melyet több tucat munkáspárti képviselő ellenállása miatt végül is nem fogadtak el. Ők a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jog veszélyeztetését látták a beterjesztett törvénytervezetben annak ellenére, hogy ebből a jogból elsődlegesen éppen azok az iszlamista gyűlölet-prédikátorok profitálnak, akik évtizedek óta korlátlanul garázdálkodhatnak.
Ezzel egyidőben Tuniszban összegyűlt 17 arab állam belügyminisztere és felszólította a dán kormányt, hogy a Mohamed karikatúrák publikálóit keményen büntesse meg. Az iszlám világ majd mindegyik politikai és vallási vezetője ugyanezt a hangot ütötte meg. A követelés a tökéletes tájékozatlanságot jelent a szekularizált jogállam természetét és a nyugati kormányok beavatkozási lehetőségét illetően. Ez a tiltakozás egy autoriter államfelfogásból fakad, mely semmiféle a vélemény nyilvánítást illető egyéni jogot nem ismer.
Annak ellenére, hogy az iszlám világ két évszázada szembesül a modernitással, úgy tűnik az emberi jogok kérdésében nem igazán lépett előre. Még mindig az isteni jog a mérvadó, az emberi jogok – közte a véleménynyilvánítás joga – csak a Saria keretében létezik, mint azt az iszlám konferenciák és deklarációk szakadatlanul ismételgetik. Nyugaton a véleménynyilvánítás szabadságának része az is, miként a France Soir címlapján kiáltotta, „Isten karikírozásának” a joga. A vallás egy érték semleges szekularizált társadalomban ugyanolyan súllyal rendelkezik, mint a többi nem vallásos világnézet. A vallási, lelkiismereti és világnézeti szabadság azonban nem korlátlan, ezeket az úgy nevezett, „Isten káromlási” törvények korlátozzák.
Az iszlám világban egy visszafejlődés állapítható meg. Az előrehaladott iszlamizálódás következtében egyre több ország fogad el mind súlyosabb istenkáromlási törvényeket. Melyek kevésbé az iszlám védelmét, sokkal inkább a többi vallás elnyomását és felszámolását célozzák. Terrorral és erőszakkal kívánják fanatizált muzulmánok a saját istenkáromlási normáikat az iszlám országok határain kívülre exportálni és ott az embereket elhallgattatni, vagy éppen megölni. Szalman Rushdie, Theo van Gogh és most a dán Jyllands-Posten a legismertebb példája ennek a törekvésnek. Ez egy igencsak sötét képet vet az iszlámra. S eközben gyakran megfeledkeznek arról, gyakran maguk a muzulmánok is, hogy az iszlám uralom alatt hosszú évszázadokig olyan kérdésekről is lehetett vitatkozni, aminek a felvetéséért ma könnyen az életükkel fizethetnének. A kora középkori teológiai vitáikban – melynek során számosan arra a következtetésre jutottak, hogy Isten szava, amint az a Koránban megtestesült, nem örök hanem szintén helyhez és időhöz kötötten teremtődött, nem titokban és konspiratív körülmények között zajlottak – hanem a mecsetekben és a kalifa udvarában
A XIX. századi iszlám gondolkodói e korai időszak racionalista teológiai hagyományaihoz kapcsolódtak és egy modern nemzetállam kialakítása lebegett szemük előtt. A muzulmán testvériségek anti-modernista áramlatai áhítatos elődeik racionalizmus ellenes hagyományait tekintették példaként és céljuk egy iszlám állam létrehozása volt. E csoportok szövetkeztek a szaúd-arábiai vahabitákkal, akik az ész minden formája ellen harcoltak és csak az igaz hit utánzását tekintették feladatuknak. E csoportokkal szövetkezett a nyugat a kommunizmus elleni harcában, s így a védelmük alatt erősödhettek meg az iszlamisták. A nacionalista muzulmánokkal szembeni nyugati ellenséges érzelmek a Szovjetunió karjaiba hajtotta ezen áramlatok híveit, mely támogatta a sajátjához hasonló tekintélyelvű rezsimek létrehozását. Így megakadályozták a régióban a demokratikus fejlődést, s a muzulmán népek elnyomása is segítette az iszlamisták előretörését.
Akik 1979-ben Khomeinivel Iránban hatalomra jutottak és a Szovjetunió összeomlásával, valamint a szovjet csapatok afganisztáni kivonásával a muzulmán világ alakítását többé-kevésbé a kezükbe vették. Azóta az iszlamisták minden összecsapásukat a nyugattal a kultúrák harcává alakítják, miként ez most a karikatúra vitában is megtörténik. A megrendezett akciók nem a spontán felháborodásból erednek: a karikatúrákat szeptemberben publikálták, a dán termékek elleni bojkott akciók azonban január végén kezdődtek Szaúd-Arábiában. Az arab nyelvű sajtóban könnyen nyomon követhető, melyik akció mögött, melyik iszlamista csoport áll.
A kultúrák harca nem Huntington találmánya, hanem a Vahabiták XVIII. századi keletkezése óta követett programja, a muzulmán testvériségek célja 1928 óta, s természetesen ez mozgatja a számtalan iszlamista terrorszervezetet is. Ezek ugyan az erőszakra való készségükben különböznek, de egyesíti őket az emberi jogok és a nyugati értékrend elutasítása. Számukra csak a Sária az isteni törvény érvényes. Ennek megértéséhez elég például egy szaúdi, a fatvára szakosodott honlap felkeresése, ahol a primitívitás, az erőszak és az embergyűlölet nem ismer határokat.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
origo.hu
Veszélyes vegyület szabadult el egy magyarországi ipari parkban
