„Nálunk is félnünk kell a merényletektől” – fogalmazott Konrad Freiberg, a német rendőrszakszervezet (GdP) vezetője. Az esseni terrorszakértő, Rolf Tophoven szintén óvott a várható következményektől: „a terroristák célkeresztjében vagyunk.“ Andreas Schockenhoff, a CDU Bundestag frakcióvezető helyettese egyúttal azt javasolta, hogy szakítsák meg azokkal az országokkal a diplomáciai kapcsolatokat, melyek a tüntetéseket szervezik.
Freiberg úgy nyilatkozott: Németországban közel 100 potenciális iszlamista „veszélyforrást” ismert, őket azonban személyzet híján a német belügyi szervek képtelenek felügyelni. „Ha egy napon megtörténik a merénylet, akkor mindannyian döbbenten fogunk nézni és megállapítjuk: a tetteseket ismerjük.“ A GdP elnöke szerint olyan merényletek, mint amelyek Londonban és Madridban történtek, Németországban is bekövetkezhetnek.
Tophoven óvott a németországi merényletektől: „nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, mikor” – hangsúlyozta az esseni terrorizmuskutató intézet vezetője. A BND iraki jelenléte, együttműködése az Egyesült Államokkal, a muzulmánok felháborodása a Mohamed-karikatúrák miatt – mind az iszlamisták számára igazolhat egy Németország elleni támadást. „Mindeddig a terroristákat nálunk csak toborozták és Irakba csempészték” –fogalmazott Tophoven. „Az igazán komoly veszély akkor fenyeget, ha ezek a személyek terrorista szakismerettel térnek vissza Irakból.”
A berlini honvédelmi minisztérium államtitkára, Friedbert Pflüger (CDU), fontosnak tartja az ilyen országoknak gyakorolt diplomáciai nyomás növelését. „Ezen országok vezetése részben tudatosan gerjesztette a tiltakozásokat” – nyilatkozta. Egyúttal Pflüger bírálta a karikatúrákat. „Véleményszabadságnak és a sajtószabadságnak, mint minden szabadságnak, a mások méltósága jelenti a határát, s én úgy vélem, hogy ezt most átlépték“ – vélekedett a kereszténydemokrata politikus.
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung Reinhard Müller A művészet szabad – de mindent megtehet? című írásában foglalkozik a karikatúra vita európai tanulságaival.
1969-ig Németországban is büntetőjogi tényállás volt az „Istenkáromlás.” S ma is pénzbüntetéssel, vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, aki nyilvánosan „mások vallását, vagy világnézetét oly módon szidalmazza, hogy az alkalmas a köznyugalom megzavarására”.
Mitől is védik például az egyházakat? A német bíróságok gyakorlatában „szidalmazásnak” olyan ábrázolások számítanak, melyek például a keresztet egércsapdaként ábrázolják, vagy a olyan feliratok kísérik a keresztre feszített Jézust, mint a „mazochizmus gyógyítható”.
Vagy mindez művészet és szatíra? A művészet szabad; ez a jog az alkotmány védelme alatt áll, ee a művészet szabadságának és a szabad társadalomban betöltött jelentőségét egyes esetekben békés együttéléshez elengedhetetlen toleranciakötelezettséggel kell összemérni.
Az Európai Emberjogi Bíróság 1994-ben ítélt a provokatív Szerelmi zsinat című filmjének 1985-ös innsbrucki elkobzálásáról. A tiroli tartományi bíróság megállapította, hogy a filmben az „Atyát szenilis, impotens vénemberként, Krisztust kreténként és Máriát kéjenc dámaként” ábrázolják. A bíróság megállapította, az állam legitim módon tilthat meg olyan viselkedési módokat, amelyekkel a vallásszabadság tisztelete nem egyeztethető össze.
Az Emberijogi Bíróság ítéletében követte a tartományi bíróság döntését. Ugyan elismerte, hogy a vallás jelentősége egyes országokban eltérő lehet. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az alapvető jogok védelme fontosabb, mint a kisebbségi álláspont védelme. S nem csak ezt állították: figyelembe kell venni, áll a luxemburgi döntésben, hogy a tiroliak „túlnyomó többsége” katolikus.
(Forrás: focus.msn.de, Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung)
