Washington áll a német szövetségi hírszerzőszolgálat (BND) körüli botrány hátterében – írja a Welt am Sonntag. A konzervatív német napilap vasárnapi kiadásában Günther Lachmann Merénylet Németország különleges szerepe ellen című írásában ismerteti, az amerikai kormányzat célzatos indiszkrécióval kívánja Berlin közel-keleti befolyását csökkenteni. Washington napvilágra hozhatná a szövetségi hírszerzőszolgálat iraki aktivitásának ténykedésének adatait, ám hallgatnak.
A német ügynökök állítólagos iraki tevékenységéről szinte mindennap publikált jelentéseket a tekintélyes The New York Times. A BND és a szövetségi kormány cáfolták ezeket a jelentéseket, de tekintettel Washington hallgatására és a masszív híresztelésekre, fennmarad a kétség a korábbi, vörös–zöld koalíció és az amerikai hadsereg együttműködése kapcsán.
A publikációk igazi következménye, hogy az egykori szövetségi kormány politikájára árnyék vetül. Más területeken is érzékelhetők a kiszivárogtatások hatásai: „jelentős irritációkat” okoz azon iszlám országokban, ahol Berlin komoly tekintélynek örvendett. Erre a következtetésre jutott a német külügyminisztérium is, és egyúttal megállapították, nő annak a veszélye, hogy a válságövezetekben tartózkodó németek is merényletek áldozataivá váljanak. A hírszerzés információi szerint még az Afganisztánban tartózkodó Bundeswehr-katonák veszélyeztetettsége is jelentősen megnövekedett.
Az egész botrány egy „Curveballnak” nevezett BND-ügynökről szóló beszámolóval vette kezdetét. A Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverein dolgozó állítólagos kémikus vallomása és rajzai az amerikai kormányzat legfontosabb érveivé váltak. „Curveball” vallomásával felszerelkezve kívánta az ENSZ BT előtt igazolni Colin Powell az Egyesült Államok álláspontját és háborús szándékát. Tette ezt annak ellenére, hogy időközben a BND komoly kétségeket kezdett táplálni az állítólagos iraki menekült történetével kapcsolatban. A háborút követően Colin Powell kénytelen volt elismerni, hogy félrevezették.
Ezt számos magas rangú Pentagon-munkatárs máig képtelen megemészteni. Ám ahelyett, hogy elismerték volna saját hibájukat, a dühüket az amerikai háborús politikával szemben olyannyira magabiztos és lázongó Németországon vezetik le. „Egy időben jobban gyűlölték Washingtonban Gerhard Schrödert és Joschka Fischert, mint Szaddám Huszeint” – állítják a BND munkatársai.
Pullachban, a BND székhelyén szorgosan regisztrálták a további kiszivárogtatásokat. Közvetlenül Condoleezza Rice decemberi látogatása előtt leplezte le a The Washington Post az Európában leszálló CIA-repülőgépek ügyét. Ez a lap hozta nyilvánosságra azt is, hogy a német-libanoni Khaled al-Maszri CIA általi elrablásáról a berlini kormányt már 2004 májusában is tájékoztatták. A lap arról is beszámolt, hogy az akkori német belügyminisztert, Otto Schilyt a berlini amerikai nagykövet, Daniel Coats bizalmas beszélgetésen informálta az al-Maszri történetéről.
A publikáció nehéz helyzetbe hozta a külügyminisztert, Frank-Walter Steinmeiert, aki kénytelen volt elismerni, hogy 2004 júniusában egy ügyvédi iratból értesült az esetről, mely a megérkezett a kancellári hivatalba.
A Welt am Sonntag információi szerint a Washington által sugalltakkal ellentétben egészen másként néztek ki az ügynökök mindennapjai. Jórészt Curveball jelentései miatt a BND-ügynökök döntően a tömegpusztító fegyverek keresésére koncentráltak.
A berlini hivatalok munkatársai egyhangúlag abban látják a rendszeres és célzatos amerikai bizalomszegés okait, hogy mindazok, akik az Egyesült Államokban ezeket a kiszivárogtatásokat kezdeményezik, tudják, hogy Németország pontosan az iraki háborúban betöltött szerepe miatt különleges szerepet tölt be az iszlám országokban. Ezt a helyzetet kívánják megtorpedózni – állítják.
Aki ezt a játszmát meg kívánja érteni, annak tisztában kell lennie az Egyesült Államok súlyos belpolitikai helyzetével. 34 százalékos támogatottsággal George W. Bush időközben új mélypontrekordot állított fel. Irak egy súlyos polgárháborús területté válik. Már a republikánusok is nyíltan bírálják az amerikai csapatok bevonulását, melynek közel 100 ezres áldozati listáját ők is szégyenletesnek tartják.
Mivel az amerikai kormány háborús retorikája döntően a tömegpusztító fegyverek fenyegetésére alapult, a felderítés alapvetően erre a feladatra koncentrált. A létező kapacitásokat ez a feladat teljesen igénybe vette. „Az az elgondolás, miszerint a nagykövetségre akkreditált összekötő tisztek egy elnyomó államban hozzájutottak volna az adott állam védelmi stratégiájához, egyszerűen abszurd”, nyilatkozta egy magas rangú német hivatalnok.
Az amerikai csapatok bevonulását követően az amerikaiak szívesen használták fel a Bagdadban maradt BND-ügynökök információját. A hadsereg vezetése azt kívánta tudni, hogy rendelkeznek-e bármilyen információval a helységharcokról. Minden bagdadi információ a pullachi BND-központba jutott, majd onnan az amerikai parancsnokságra telepített német összekötő tiszthez Dohába.
Forrás: Welt am Sonntag (wams.de)
origo.hu
A kormány megvédi a nyugdíjasok juttatásait
