E nap történései közül politikai értelemben talán a leginkább figyelemre méltó esemény, a pártelnökségre kandidáló Gabriela Pauli fürthi járási elöljáró módosító javaslata volt. Eszerint a házasságok hét év után automatikusan érvényüket veszítenék, amennyiben a felek nem nyilatkoznak arról, hogy meg kívánják azt hosszabbítani. A kétszeresen elvált politikusasszony javaslata – az ötletet, mint később kiderült egy humoristától másolta – a közel ezer küldöttből egyetlen voksot kapott. Ez előre jelezte, mekkora támogatásra számíthat pártelnökségért folytatott versengésben.
Az igazán érdekes történések szombatra sűrűsödtek, hiszen ezen a napon választották, a távozó miniszterelnök utódjelöltjét és az új pártelnököt. A 66. születésnapját szeptember 28-án ünneplő Edmund Stoiber kikényszerített távozása tette szükségessé a rendkívüli kongresszust. Stoiber leváltásához vezető út a 2005-ös Bundestag választások után kezdődött, amikor közel egy hónapokig lebegtette annak lehetőségét, hogy gazdasági „szuperminiszterként” részt vesz Angela Merkel kormányában. A miniszterelnök Berlinbe települése olyannyira komolynak tűnt, hogy az örökös-jelöltek Erwin Huber a bajor gazdasági Günther Beckstein a belügyi tárca vezetője már a nyilvánosság előtt bejelentették, indulnak a müncheni miniszterelnöki posztért. Stoiber az utolsó pillanatban mégis Münchenben maradás mellett döntött, miután képtelen volt megegyezni a kancellárral a leendő szuperminisztérium feladatköréről. E döntése következtében az immár több mint egy évtizede a karrierlétrán előrelépésre várakozó trónörökösök ismét hoppon maradtak. Leváltásához Stoiber ama nyilatkozata vezetett, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy a 2008-as választásokat követően is posztján kíván maradni. Az általa megemlített 2011-12 körüli hatalomátadás azonban azt jelentette volna, hogy gyakorlatilag átugorja a nála alig három, illetve hat évvel fiatalabb Becksteint és Hubert. Ez a „veszély” összefogásra késztette a konkurenseket, s a CSU hagyományos évnyitó kreuthi frakcióülésén, 2007. január 18-án elérték, hogy Stoiber bejelentse visszavonulását. A 2003-as szenzációs győzelmet követően kétharmados többséget elérő keresztény-szociális képviselőcsoport úgy vélte, hogy egy megújult pártvezetéssel és új kormányfővel jobbak az esélyei a 2008 őszi tartományi választásokon.
Megállapodásuk értelmében Beckstein a miniszterelnökséget célozta meg, míg Huber a pártelnöki pozíciót. S míg a belügyminiszternek nem volt kihívója, addig a pártelnöki posztért – az elmúlt ötven évben példátlan módon – egyszerre hárman is indultak. A gazdasági miniszter mellett a miniszterelnök megbuktatásában szövetséges Gabriele Pauli, aki azonban bulvárfellépéseivel – latex ruhás fotóival – és a konzervatív pártarculattal szöges ellentétben álló javaslataival eljátszotta annak lehetőségét, hogy politikai pozícióval jutalmazzák a „királygyilkost”. A párt „rossz lelkiismerete megtestesülésének” számító Pauli provokatív kongresszusi fellépéseivel is csak egy tisztázó négyszemközti beszélgetést volt képes elérni Becksteinnél.
A harmadik – s egyben hosszú ideig a legesélyesebb – elnökjelöltnek az a Horst Seehofer számított, aki Helmuth Kohl kormányaiban 1992 és 1998 között egészségügyi, míg 2005-től a Merkel kabinet mezőgazdasági tárcáját vezette. A rendkívül népszerű és országosan is elismert politikus – 2005-ben ingolstadti választókörzetét 66 százalékos, országosan a második legjobb eredménnyel hozta – magánéleti botlása miatt veszített. Mint egy célzott kiszivárogtatás következtében azt az egész ország megtudhatta, a második házasságában élő Seehofer barátnője ez év nyarán egy kislánynak adott életet. Amit a választók igazán rossz néven vettek a pártelnök-helyettestől, hogy közel fél évig képtelen volt dönteni a feleség és a barátnő között. Másrészt Seehofer első felindulásában egy interjúban azzal fenyegetőzött, hogy ő is kipakol ellenfelei magánéleti botlásairól. Egy döntésképtelen és indulatkitöréseit visszafogni nem tudó politikus azonban aligha lehet jó pártelnök, okoskodtak a tegnapi szavazáson a CSU delegáltjai és 58 százalékkal inkább a színtelen bürokratának számító Hubert választották elnöküknek. Kiváló beszéde ellenére Seehofer a voksok „mindössze” 38 percentjét kapta.
Azt mindenki elismeri, hogy Bajorországot és a CSU-t Stoiber sokkal jobb állapotban adja át, mint amikor 1993-ban az ún. amigo botrányba belebukott Max Streibltől átvette a müncheni kormányrudat. Bajorország ma minden gazdasági mutatója messze meghaladja nem csak a német átlagot, de a „régi” NSZK eredményeit is. Amit mindennél jobban bizonyít, hogy a gyakran gúnyolt „Stoiber Birodalomba” az elmúlt 14 évben egy millióan költöztek, főként a korábban évtizedekig szociáldemokraták által vezetett tartományokból. Stoiber, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen szívesen dolgozott volna még négy évig Bajorországért, az utolsó háromnegyedévben megkerülhetetlen cölöpökkel kijelöltre örökösei útját, amikor elfogadtatta a tartomány 2020-ig terjedő fejlesztési tervét. Mely a laptop és bőrnadrág mottójához hűen a hagyományok megőrzését ötvözi a technikai haladás eredményeivel.
Kérdéses, hogy az új vezetés képes lesz-e, ennek a politikai ellenfelek által is elismerten rendkívül eredményes örökségnek a hasonló színvonalú továbbvitelére? Vajon ugyanolyan sikerrel lesznek képesek érvényesíteni Berlinben a CSU és Bajorország érdekeit, mint ahogyan azt Stoiber tette? Mindenesetre pártkongresszusi beszédeikben a folyamatosságot hangsúlyozták és a legfigyelmesebb elemző is csak nagyítóval találta nyomán az egyéni hangsúlyoknak. Abban minden megfigyelő egyetért, amennyiben Becksteinnek és Hubernek nem sikerül rövid időn belül – legkésőbb a jövő szeptemberi tartományi választásokig – Stoiberhez hasonló eredményeket felmutatni, akkor nagyon gyorsan valóság lehet a leendő miniszterelnök előrejelzéséből. Aki az átmenet kormányfőjének nevezte magát.
