A hazai problémákkal (munkanélküliség, lanyha gazdaság) nehezen megbirkózó elnök külpolitikai téren komoly sikerekről számolhat be. Irányítása alatt nem csupán Oszama bin Ladent és helyettesét, Anvar al-Avlakit likvidálta az amerikai katonaság, de a NATO-val közös líbiai légi kampány végül győzelmet hozott – az iraki és afganisztáni költségek ezredrészéért, emberveszteség nélkül.
Az amerikaiak nagy része ezeknek köszönhetően már „erős vezetőnek” tartja az elnököt, az elemzők szerint azonban ez édeskevés, mikor az ország közben romokban hever. „A külügy lényeges terület, de a gazdasági problémák mellett egyszerűen eltörpül a jelentősége – fogalmazott David Winston republikánus kampánystratéga. – Ég a ház, ő meg az ablak beüvegezésével van elfoglalva.” Ennek megfelelően a republikánus kampányban eddig kifejezetten kevés szó esett a külpolitikáról, sőt az elnökjelöltségért versengők mintha szándékosan kerülnék a témát. Herman Cain például kifejtette, egy „vezetőnek” nem szükséges tudnia, hogy hívják „Ubeki-beki-beki-beki-stan-stan” elnökét.
Ez a stratégia azonban könnyen visszaüthet: lehet, hogy a jelölteket nem, de a választók nagy részét igenis érdekli hazájuk helyzete a világban. A republikánusok valós vagy tettetett tudatlansága, baklövései és érthetetlen tanácsai előbb-utóbb meghatározó jellegzetességükké válhatnak – és akármilyen is az ország helyzete, ez egy elnökválasztási kampány során közel sem számít pozitívumnak.
(The New York Times, nytimes.com)
origo.hu
Végzetes baleset: szétroncsolódtak egy munkás ujjai
