Az összevont perben vizsgált, két hasonló jellegű ügy Chiracnak még a 12 éves elnökségét megelőző párizsi főpolgármesteri időszakára (1977–1995) nyúlik vissza: a városházán létrehozott fiktív állásokon keresztül juttattak közpénzeket a Chirac által alapított és akkoriban általa irányított Tömörülés a Köztársaságért (RPR) nevű jobboldali párt azon munkatársainak, akik részt vettek az 1995-ös elnökválasztási kampány előkészítésében. A választást akkor Chirac nyerte meg.
Először fordult elő az 1958 óta tartó ötödik francia köztársaság történetében, hogy egy volt államfőt elítélt egy bíróság.
A vádemelést vizsgálóbírók kezdeményezték a vádhatóság ellenvetése dacára, ezért a vádat gyakorlatilag magánszemélyeknek és egy korrupcióellenes egyesületnek, az Anticornak kell bebizonyítania a bíróság előtt. Az ügyészség Chirac felmentését kérte, az egyik legnagyobb felperes, a párizsi önkormányzat – miután az exelnök és a kormánypárt 2010 szeptemberében 2,2 millió eurós kártérítést fizetett a városházának – visszalépett a pertől.
Üzenet
Jérome Karsenti, az Anticor jogi képviselője szerint „nagyon erős üzenetet küldött ma a bíróság valamennyi felelős politikusnak”. Véleménye szerint az ítélet annak a bizonyítéka, hogy „egy érett és átlátható demokrácia képes cezúrát húzni és elítélni egy volt köztársasági elnököt”. „Ez egy történelmi ítélet, és nagyon fontos a francia demokrácia jövője szempontjából” – hangsúlyozta az ügyvéd.
A memóriavesztéssel járó, súlyos neurológiai problémái miatt a volt államfő nem volt képes részt venni a több mint fél évig tartó perben. A bíróság azonban távollétében is lefolytatta az eljárást. Az ítélethirdetésen a családjából csak adoptált lánya, Anh Dao Traxel jelent meg. A nő annyit mondott, hogy ezentúl a családnak a korábbiaknál is jobban össze kell tartania és „támogatnia kell (Chiracot) egészsége érdekében az élete hátralévő részében”.
Tíz évet is kaphat
Chirac az ellene felhozott vádpontok alapján legfeljebb tíz év szabadságvesztésre és 150 ezer eurós pénzbüntetésre lett volna ítélhető. A vád szerint a volt államfő párizsi főpolgármesterként 28 esetben engedélyezte, hogy a párthoz közel álló személyek színlelt szerződések alapján az önkormányzati büdzséből kapjanak fizetést.