„Magyarországot ma a világ nagy része szomorúan félreérti és elszigeteli, a nemzetközi sajtó pedig felettébb csúnyán bánik vele” – fogalmaz a cikk. A lapok szélsőjobboldali veszélyről beszélnek, a média szabadságát féltik és a bíróságok függetlenségéért kardoskodnak – éppúgy, ahogy Izrael esetében. Hasonló az Európai Unió hozzáállása is: a szervezet „szégyentelenül prédikál, és megmondja, Magyarország hogyan intézze belügyeit”. Még az ellenfeleink is hasonlóak: a hazánkat élesen bíráló Cohn-Bendit és Guy Verhofstadt csípős Izrael-ellenes kritikáikról is ismertek.
A lap a párhuzamok levonása mellett annak is igyekezett utánajárni, van-e igazság Cohn-Bendit állítása mögött, miszerint a zsidóknak félniük kell Magyarországon. A Jerusalem Post nem választott másodlagos forrásokat: prominens magyar zsidókat kérdezett meg a helyzetről. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke úgy fogalmazott, a buszokon, a köztereken lehet zsidóellenes beszédet hallani, tettekben azonban ez nem nyilvánul meg – nagyon kevés zsidó fél valójában. Hasonló véleményének adott hangot Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija is: „Nem az antiszemitizmustól való félelemmel kelünk és fekszünk, de tudjuk, hogy jelen van az országban” – magyarázta. Köves Slomó ortodox rabbit, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőjét bár a Jobbik megjelenése nyugtalanítja, ennek ellenére úgy látja, a helyzet még mindig jobb, mint Nyugat-Európában: „Két évet éltem Franciaországban, és ezalatt nagyobb fokú antiszemitizmust tapasztaltam, mint budapesti húsz évem során” – fogalmaz.
És hogy mi az igazság? „A Magyarországon végbemenő változások többrétegűek, és valószínűleg jóval bonyolultabbak, mint hogy egy 600 szavas újságcikkben elemezni lehessen őket – és valahogy ez is Izraelhez teszi őket hasonlatossá” – vélekedik a szerző.
