„A Nemzetközi Valutaalap kedvence Gyurcsány”?

Az osztrák Die Presse egy Magyarországgal foglalkozó német tanulmánykötetről ír.

Ideje, hogy Ausztria bocsánatot kérjen keleti szomszédaitól – írta a vasfüggöny lebontása óta eltelt időszakról szóló összeállításhoz kapcsolódó jegyzetében Wolfgang Böhm. E terület lakosai húsz év után végre elismert részeivé váltak az osztrák gazdaságnak és munkaerőpiacnak. Bírálta a jelenlegi kormánypártok (Osztrák Szociáldemokrata Párt, Osztrák Néppárt) belügyminisztereit, mert „az Osztrák Szabadságpárttól (FPÖ) és a bevándorlók elleni hecckampányától való félelmükben ápolták a szomszédokat bűnözőnek feltüntető képet”. Az EU 2004-es keleti bővítése fájdalmas alkalmazkodást is megkövetelt Ausztriában, ugyanakkor ma munkahelyeket teremt, mivel új ügyfelek érkeznek ezekből az országokból. Az osztrák bankok voltak az elsők, amelyek felfedezték a „Kelet-Európában” rejlő lehetőségeket – írta.

„Ma már tudjuk, hogy felelőtlen hitelpolitikájukkal veszélyes pénzügyi buborékot gerjesztettek. Számos gazdasági tanulmány bizonyítja, hogy a keleti nyitás nélkül Ausztria nemzetközi összehasonlításban ma nem volna olyan jó gazdasági helyzetben. Ideje köszönetet mondani ezért szomszédainknak, és cserébe folytatni az érzelmi szögesdrót lebontását” – olvasható a Die Pressében.

Sok magyart zavar…

Sok magyart zavar, hogy Ausztria az Orbán-kormány bírálóinak oldalára állt – emelte ki Ausztria magyarországi megítéléséről írt beszámolójának alcímében a lap budapesti tudósítója. 1956-ban Ausztria volt sok magyar számára a szabadság első állomása, írta Peter Bognar, ahogy pozitív érzelmek fűződnek 1989–90-hez is. Az elmúlt években a tudósító szerint a kedvező Ausztria-kép erősen romlott, legalábbis a lakosság egy részének a szemében. Ennek okát a kormány politikáját övező európai vitában jelölte meg a szerző. Miután „Ausztria kényszerítve látta magát, hogy színt valljon”, Bécs azokhoz a partnereihez csatlakozott, „akik erős kétkedéssel tekintenek” az Orbán-kormány alatt történtekre. Sok magyar, leginkább a kormány támogatói és a radikális jobboldaliak, nemzeti büszkeségükben érzik sértve magukat az ilyen kritikák miatt, reakciójuk „a dühtől a gyűlölködésig” terjed – véli a szerző.

Riadó vagy téves riasztás?

A konzervatív napilap hasábjain Burkhard Bischof közölt jegyzetet az Osteuropa (Kelet-Európa) német folyóirat Magyarországgal foglalkozó számáról. Az osztrák jegyzetíró a cikk alcímében úgy fogalmaz, több differenciált elemzést várt volna el a kötettől. Bischof szerint a leginkább magyar szerzők tanulmányait tartalmazó kötet kiadói, Manfred Sapper és Volker Weichsel „hagyta, hogy átragadjon rájuk az elkeseredett ideológiai harc, amely Orbán hívei és bírálói között dúl nemcsak Magyarországon, de mindenhol, ahol nagyobb magyar emigráns közösség él”. „Nem kétséges – vélekedett – hogy sok politikai és gazdasági manőver a Fidesz hatalomba való visszatérése óta az elgondolkodtatótól a felháborítóig értékelhető. Létezik azonban differenciált látásmód is.” A kötetben, írja, erre törekszik Ellen Bos politológusnő. Az Andrássy Egyetem oktatója „minden bírálat mellett is arra a végkövetkeztetésre jut, hogy eddig nem történt meg a hatalmi ágak elválasztásának megszüntetése, nem jött létre autoriter berendezkedés, és nem helytálló a sajtószabadság végéről beszélni”.

Právo

A cseh baloldali napilap az „Orbán versus Európai Unió kicsit másképpen” című jegyzetében arra mutat rá, hogy Brüsszel kétféle mércét alkalmaz az európai politikusokkal szemben. Az újság szerint az ugyan nem vitás, hogy Orbán Viktor „az autoriter tendenciákat magába foglaló erős magyar sovinizmus képviselője”, de Európában nincs egyedül. Példaként Silvio Berlusconit említi Petr Schnur Németországban élő publicista, az írás szerzője. Miután ismerteti az EU és az Orbán kormány közti legfőbb ellentéteket, leszögezi: „Orbánról és kormányáról gondolhatunk ugyan bármit, de tény, hogy olyan légkörben kell működnie, amelyre az állami vagyon külföldi konszerneknek való totális kiárusítása, a gátlástalan privatizáció és a politikai hazugságok a jellemzőek, amelyeket elődje, az EU és a Nemzetközi Valutaalap kedvence, a – szocialista – Gyurcsány hagyott maga után.”