Elfogadja-e a békejobbot a keleti „gonosz”?

Iránt nem lehet térdre kényszeríteni a szankciók politikájával, állítja a téma szakértője, aki figyelmeztetett: az unió saját csapdájába eshet az embargóval.

Kül- és belpolitikai téren is komoly kihívások előtt áll az Iráni Iszlám Köztársaság – vágott a közepébe N. Rózsa Erzsébet a Magyar–Iráni Baráti Társaság rendezvényén a Nemzetek Házában szerda délután. Az országot fenyegető problémák lehetőséggé is formálhatók iráni szemszögből. Markánsan síita ez a köztársaság, amelynek szüksége van egy közös, mindenek felett álló vallási vezetője. Mindent annak rendelnek alá, hogy a 33 évvel a forradalmat követően megszilárduló rendszer túlélje a hatásokat – emelte ki a külügyi intézet szakértője.

Óvatosak az izraeliek

2001 óta Afganisztánban és Irakban is rendszerváltozás zajlott le, amely komoly regionális nagyhatalommá emelte az országot, de egyben figyelmeztette is Iránt: ha az Egyesült Államok rendszert kíván váltani, senki sem állhat az útjába. George Bush elnökségi ciklusa óta nyilvánvalóvá vált, hogy az iszlám köztársaság a „gonosz tengelyébe” tartozik. Obama elnök a korábbi hagyománnyal szakítva feltétel nélküli tárgyalásokat és békejobbot kínált – hívta fel a figyelmet N. Rózsa Erzsébet. Irán kérdésében megkerülhetetlen Izrael szerepe, ahonnan az utóbbi időben vegyes hangok érkeztek. „Érdekes tény, hogy az izraeli titkosszolgálat vezetői posztját az utóbbi évtizedekben betöltő 17 személy közül tizenketten az Irán elleni támadással szemben foglalt állást.”

Az egyik legfontosabb kérdés Iránnal kapcsolatban, hogy mi a nukleáris fejlesztés igazi célja. Az ajatollah 2005-ös beszéde elvileg determinálja a választ: Iránban nem lehet nukleáris, tömegpusztító fegyvereket gyártani, ez ellenkezik a vallási előírásokkal. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség legutóbb nemmel válaszolt arra a kérdésre, van-e rá bizonyíték, hogy a köztársaság katonai céllal dúsítja az uránt, fejleszt nukleáris központjaiban. Irán a lehetséges katonai agresszió vádjára általában úgy reagál: más országok is tettek lépéseket békés célú atomenergia előállítására. Miért éppen rájuk zúdulnak a vádak?

A „kínai” megoldás üdvözítő lehetne

N. Rózsa Erzsébet aggályosnak látja, hogy nyugati szemszögből minden Iránt érintő problémát a nukleáris kérdésből vezetnek le, mindent ennek rendelnek alá. Ez természetes módon frusztrálja a perzsa állam kormányát. „Volt már ilyen jellegű konfliktusa az USA-nak, mégpedig Kínával. A kissingeri időszakban ezt úgy hidalták át, hogy mindkét fél áttekintette lehetőségeit, és a szemben álló fél számára kínálkozó lépéseket, majd tárgyalásokat kezdtek. Ezzel a megoldással sokan most is kiegyeznének.”

Korábban voltak közeledő lépések Irán részéről az öböl menti országok felé, az utóbbi hónapokban, években viszont megmerevedtek a kapcsolatok. Vannak persze olyan országok – ilyen Bahrein –, amelyek továbbra is baráti viszonyt ápolnak az iszlám köztársasággal.

Török és brazil nyitás

Davutoglu külügyminiszter 2010-ben lassan már havonta látogat Iránba – emelte ki Törökország közeledésének jelentőségét a külügyi intézet (MKI) előadója, és hozzátette, két évvel ezelőtt a törökök és Brazília is megállapodást kötöttek Ahmadinezsád kormányával. Az Egyesült Államok azonnal reagált: Hillary Clinton felháborodottan vonta kérdőre a szerződő feleket. Nem is meglepő ez a kirohanás, főképp annak tudatában, hogy Ázsiában Törökország, Latin-Amerikában pedig Brazília a legkomolyabb támasza Washingtonnak.

Ki nyer márciusban?

A legkomolyabb belpolitikai kihívás Irán számára a 2009-es elnökválasztás óta a konszolidáció kérdése. A március 2-án lezajló parlamenti választások tükröt tartanak majd a kormány elé, de rendkívül éles viták zajlanak most Teheránban – hangsúlyozta N. Rózsa Erzsébet. Jó példa a konzervatív-szabadelvű politizálás összeütközésére egy aprónak tetsző ügy: Ahmadinezsád elnök kezdeményezte, hogy a nők is járhassanak szabadon futballmérkőzésekre. A vallási vezetők megvétózták javaslatát, és hamar eltemették a kérdést. Khomenei ajatollah mindenesetre felszólította az embereket, hogy aktívan vegyenek részt a választásokon. A külügyminiszter hirtelen leváltása szintén jelzi, hogy az ajatollah és az elnök hatalmi harcának még messze nincs vége – tette hozzá az MKI főmunkatársa.

Amerika útjára lépett az unió

Az Európai Unió külügyminiszteri tanácsa január végén komoly szankciókat helyezett kilátásba Iránnal szemben. Egyfelől korlátozták az Európába irányuló iráni olajexportot, másrészt zárolták az iráni jegybank kontinentális számláin lévő összeget. A szankciók június végén lépnek majd életbe. Hasonló helyzet állt elő, mint az Egyesült Államok estében – ecsetelte N. Rózsa Erzsébet. Az USA elnöke ugyanis bizonyos esetben felfüggesztheti a kiszabott szankciókat, ezzel maga előtt tolhatja a problémát. Az uniós döntés esetében ugyanez a helyzet, miután a tilalom életbe lépése csak nyáron válik aktuálissá. Ráadásul az elmaradó iráni olajszállítmányok Európában éppen a legkomolyabb válsághelyzettel küzdő Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban hiányozhatnak majd. Ebből a szempontból még kevésbé tűnik logikusnak a közösség lépése – fűzte hozzá.

N. Rózsa Erzsébet komoly veszélyforrásnak tartja azt, hogy az uniós tilalomról szóló döntéssel az EU kizárta annak a lehetőségét, hogy Iránnal többoldalú tárgyalások során oldják meg a problémákat. Iránt egyébként nem viselik meg túlzottan az európai és a korábbi tengerentúli embargóról szóló döntések. Kína és Japán továbbra is vásárolhatja a perzsa ország olaját, és Oroszország sem tette le a voksát az unió lépése mellett. Fontos megjegyezni: Irán immár önellátóvá vált gázolajból is, tehát ennek embargójával sem lehet sarokba szorítani Ahmadinezsád kormányát.

Nincs gazdasági krízis

A riál komoly leértékelődése sem jelent egyelőre problémát Irán számára: simán át lehet váltani a külföldi valutát a helyi bankokban, a rendőrség viszont parancsot kapott, hogy „fehérítse ki” a pénzváltó piacot – vallott személyes élményeiről a szakértő. Emellett egy jelentős török bank is jelezte nemrégiben, hogy szíves örömest átváltja a riált.

Mindent egybevetve az előadó kitartott azon véleménye mellett, amely szerint a szankciók politikája sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok részéről nem vezethet arra az eredményre, amelyre azok számítanak. Előbbi nem csupán eltávolodik ezzel a békés megegyezés lehetőségétől, de saját maga is az embargó csapdájába eshet.