Győri Enikő EU-ügyi államtitkár beszámolója szerint ebben állapodtak meg az érintett uniós tagállamok vezető képviselői a témáról folytatott uniós külügyminiszteri üléshez kapcsolódva hétfőn Brüsszelben tartott különtalálkozójukon. Ezen országok számára ugyanis elfogadhatatlan, hogy szinte minden, ami az említett időszakban többletfinanszírozást jelentene az uniós büdzséből, a kohéziós politika kárára menne.
A mostani brüsszeli miniszteri találkozón a soros dán elnökség elkezdte annak számbavételét, hogy mely kérdések vannak még nyitva a hétéves költségvetés témájával kapcsolatban, ahol még eltérőek a tagállamok álláspontjai. A 2014-ben kezdődő büdzséről az uniós országok még idén szeretnének megállapodni.
Brüsszeli sajtótájékoztatóján Győri Enikő elmondta, hogy a legizgalmasabb kérdések – az agrár- és kohéziós politikával foglalkozó ügyek – a mostani ülésen elvben nem voltak napirenden, de a hozzászólók túlnyomó része kitért ezekre is. A kohéziós politika jövőjéről folytatott különtalálkozón részt vevő országok pedig megállapodtak abban, hogy áprilisban, amikor ez lesz a fő téma, összehangolt állásponttal készülnek – szögezte le a magyar államtitkár.
Felszólalásáról beszámolva Győri Enikő hangoztatta, hogy a kohéziós politika komoly hozzájárulást biztosít az unióban a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, márpedig a következő keretköltségvetés ezekre a területekre koncentrál.
Emlékeztetett a vitában arra is, hogy a két éve életbe lépett lisszaboni szerződés „több Európát”, azaz az eddiginél is szorosabb unión belüli együttműködést helyez kilátásba, márpedig ehhez kevesebb forrás nem lehet elég. Hangoztatta: bizonyos területeken egyértelműen nagyobb hozzáadott értéket jelenthet, ha uniós szinten valósítják meg.
Győri Enikő bejelentette azt is, hogy magyar javaslat készül a gazdasági növekedést, kutatás-fejlesztést, innovációt ösztönző költségvetési rendszer kiegyensúlyozottabbá tétele érdekében. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis az e területen rendelkezésre álló források túlnyomó része az úgynevezett nettó befizetőkhöz (az uniós költségvetéshez az onnan visszakapottnál nagyobb mértékben hozzájáruló országokhoz) kerül.
A javaslatra vonatkozó elképzelések között említette, hogy olyan rendszerre lenne szükség, amelynek keretében a kohéziós országok jobban tudnak részesedni az említett terültekre szánt forrásokból. Ehhez speciális feltételeket kellene teremteni, például azt, hogy előnyben részesüljenek az olyan konzorciumok, amelyekben kohéziós országból származó partner is van.
Néhány nettó befizető országtól a vitában elhangzott, hogy a hétéves időszakban százmilliárd euróval csökkenteni kellene az uniós költségvetést. A „kohéziós országok” csoportja ezt egyelőre nem látja lehetségesnek, annál is inkább, mert nem látszik, mely területekről lehetne elvenni ekkora összeget.
Győri Enikő a keretköltségvetéssel kapcsolatban fontosnak tartotta az egyszerűsítést is, vagyis azt, hogy – a szabályok betartása mellett – könnyebb legyen forrásokhoz jutni.
A magyar államtitkár sürgette azt is, hogy az áfaelszámoltathatóság szerepét emeljék ki jobban. Fontosnak mondta, hogy az élelmiszer-biztonság területére jusson több forrás. A külső kapcsolatokat illetően pedig azt emelte ki, hogy a sorrend bővítés, majd szomszédságpolitika legyen, és a többi terület csak ezt követően következzen.
A vitában több hozzászóló támadta az uniós finanszírozást a makrogazdasági teljesítményhez kötő, úgynevezett makrokondicionalitás ötletét is. Úgy vélték, ez csak akkor lehet elfogadható, ha mindenkire egyformán vonatkozik.
Többen felvetették a találkozón azt is, hogy csökkenteni kellene az uniós adminisztratív költségeket, így az intézmények működési költségeit, beleértve az uniós alkalmazottak bér-, illetve járulékköltségét is.
