A Die Welt című német konzervatív lap Ó, milyen szép Kanada című kommentárjában az olvasható: a baloldali ellenzékiek is „fintorogtak” az Amerikai Népszavában megjelent Kertész-írás hangvétele miatt, amely „egyébként csak a Fidesz-kormány által nagyvonalúan eltűrt antiszemita hecclapokra” jellemző, és „fordított előjellel” ugyan, de túlságosan is emlékeztet arra a „rasszizmusra”, amely a magyar nacionalistáktól ismert.
Lehet, hogy az írónak csak elege lett mindabból, ami a mai Magyarországon folyik, „egy országban, ahol (…) már egy egész seregnyi nemzetközileg elismert művész és értelmiségi érzi kirekesztve magát” – jegyezte meg a szerző. Hozzátette: Kertész esete megmutatja, „miként működik a vélemények játéka ma Magyarországon”, ahol „Orbán Viktor házi értelmiségijeként zavartalanul garázdálkodhat Bayer Zsolt jobboldali és antiszemita publicista”. A szerző kifejtette: nem valószínű, hogy Kanada megadja a menekültstátuszt Kertésznek, de ha ez mégis megtörténne, akkor Magyarország „végérvényesen az erkölcsi bóvli kategóriába kerülne”.
Ismert, az író szombaton nyílt levélben hozta nyilvánosságra, hogy menekültstátuszt kér Kanadában. A lépés előzményei több mint fél évvel ez előttre nyúlnak vissza, amikor Kertész Ákos magyargyalázó levele megjelent az Amerikai Népszavában. A magyar „genetikusan alattvaló”, „se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar”, „a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős” – írta többek között a Kossuth-díjas író. Szavaiért – amelyeket többek között Mester Ákos és Tamás Gáspár Miklós is elítélt – nem volt hajlandó bocsánatot kérni, mindössze egyetlen mondatát igazította helyre. Az írót a Fővárosi Közgyűlés később megfosztotta díszpolgári címétől.
A menekültstátus megszerzéséhez Kertész Ákosnak bizonyítania kell, hogy politikai alapú támadások érték – írta a keddi Magyar Nemzet,
Akár a nomádokat
A Neue Zürcher Zeitung nemzetközi kiadása felidézte: tavaly áprilisban a negyedik egymást követő alkalommal ítélték oda a román színházi szövetség, az Uniter díját egy romániai magyar nyelvű színháznak. Idézte Iulia Popovici kritikust, aki a siker kulcsát a román színházi iskola és a magyar pszichológiai realizmus ügyes keverékében látja. Emellett szerepet játszik Popovici szerint a színház bukaresti pénzügyi támogatása, amely a magyar kisebbség kulturális látásmódját külső befolyásokkal szemben is nyitottá teszi. „Ami a kulturális területen egy kisebbségi kultúra normális támogatásának látszik, a román társadalomban egyre inkább viták tárgya” – írta a lap. Elegendő volt, hogy a román jégkorongcsapat néhány játékosa a magyar Himnuszt énekelje, hogy botrány kerekedjen belőle – jegyezte meg.
Miután a székely politikai életben ismét felmerült az autonómia iránti törekvés, és a Jobbikkal való kapcsolatok is ismertté váltak, nagy volt a felzúdulás Bukarestben – írta. A szigorú bukaresti centralizmus a saját elsődleges igazolását egy magyar irredentizmus veszélyében látja az NZZ szerint. Másrészről – tette hozzá – „magyarországi jobboldali radikális pártok” megpróbálják céljaik érdekében felhasználni a székelyeket.
A szerző idézi Andreai Serban rendezőt is, akinek a megállapítása szerint a kolozsvári magyar színház budapesti vendégjátékát a magyar elit „féltékenység (»igen, nagyszerűek«) és arrogancia (»de nem idevalósiak«) elegyével fogadta, s Bukarestben ugyanez volt a helyzet. Akár a nomádokat, sehol sem fogadják el őket teljesen.”
origo.hu
Hamarosan találkozhat Donald Trump és Orbán Viktor
