Készen áll a kormányzati felelősség vállalására a Német Kalózpárt – jelentette be vasárnap Bernd Schlömer, a német politikában újoncnak számító párt frissen megválasztott vezetője. Schlömer, akit szombaton, a párt kétnapos kongresszusának első napján választottak meg elnöknek, hangsúlyozta: a kalózok tartományi és országos szinten is hajlandók kormányzati felelősséget vállalni, „hiszen aki választásokon indul, annak az a célja, hogy kormányra kerüljön”. A párt legismertebb arca, a politikai ügyvezető pozícióról leköszönő Marina Weisband felelős politizálásra szólított fel: a párt fiatal és kicsiny szervezet, de máris beírta magát a történelemkönyvekbe „és hatalmas felelősséget visel” – mondta, hangsúlyozva, hogy mostantól a vetélytársak komolyan veszik a kalózokat „és tüzelnek is majd ránk”.
A Kalózok berlini és Saar-vidéki sikerei felkavarták a német politikai életet. Nagy valószínűséggel a küszöbön álló schleswig-holsteini és észak-rajna–vesztfáliai választások után az ottani tartományi gyűlésben is helyet kapnak. A Saar-vidéki győzelem óta teljes a tanácstalanság a hagyományos pártok körében. A német társadalom összességében kevésbé konvencionális, ebbe a képbe a kalózok igen jól illenek. Másrészt komoly kiábrándultság tapasztalható a politikusokból – nem a politikából –, ami megjelenik a kalózok szimpátiaadataiban.
A kalózoknak ugyanakkor el kell gondolkodniuk, mert választóik ugyanolyan könnyen távozhatnak, mint ahogyan érkeztek – írja a lap. Egyelőre még nem találták meg helyüket a politikai mindennapokban. Külön érdekességük, hogy fontos politikai kérdésekben nem határozzák meg álláspontjukat. A párt bázisdemokratikus alapelvei megakadályozzák egy világos álláspont kialakítását, de lehet, hogy éppen ez az új formáció érdeke. Minél inkább állást foglalnak a kérdésekben, annál több ellentmondásba botlanak. Az a tény, hogy számos alapvető kérdésben még nincs elfogadott álláspontjuk, sok választó támogatását biztosítja – olvasható a cikkben.
Minden valószínűség szerint a kalózok a 2013-as választások után bekerülnek a Bundestagba. A munkájukat a tartományi gyűlésekben elért eredményekhez fogják mérni. Ott a választók inkább megengedik a kísérletezést, a szokatlan voksolást és a tiltakozó szavazást, de a Bundestagba kerüléshez több kell. A hamburgi Schill Párt 2001-ben 19,4 százalékos eredménye utáni gyors bukása azt tanítja, milyen gyorsan tud elpárologni a támogatottság.
A kalózok kihívást jelentenek az egész német pártrendszerre, különösen az SPD-Zöld tábor számára. A politikai pártrendszer átalakulása – balra az SPD-től áll a Baloldali Párt, a Zöldek és bizonyos értelemben a Kalózok – egy külön probléma, ami még nem érte el a kereszténydemokratákat. A probléma legkevésbé Angela Merkelt nyugtalanítja, aki még örülhet is a várható Bundestagba kerülésüknek, mert megjelenésükkel még valószínűtlenebbé válik az SPD és a Zöldek országos koalíciója. Minden közvélemény-kutatás arra utal, hogy nincs országos többségük.
A kalózok még politikai értelemben nem foglaltak állást, nem baloldaliak és nem jobboldaliak, hanem „elöl” állnak. Bár többnyire a baloldali táborhoz sorolják őket. Ha az FDP ismét bejut a Bundestagba, akkor a CSU-t is beszámítva egy hétpárti parlamentje lesz a szövetségi köztársaságnak. Ez még átláthatatlanabbá teszi a német parlamentarizmust, ami megnehezíti a kormányalakítást.
