Az NDK börtöneiben egészen 1989-ig létezett a kényszermunka, ami ugyan hosszabb ideje ismert, de alig kutatott téma, s a közvélemény még kevesebbet tudott róla. A kérdés most ismét aktuálissá vált. Elsősorban szemtanúk beszámolóiból ismert, hogy a keletnémet börtönökben az IKEA-nak is dolgoztak. Jelenleg a svéd vállalat azt vizsgálja, milyen megrendeléseket adtak az NDK-nak. Arra is találtak utalást, hogy a Falkenberg típusú bútorokat kubai börtönökben készítették keletnémet funkcionáriusok közvetítésével.
Már a hetvenes években a Német Szövetségi Köztársaság által pénzért kiváltott politikai foglyok beszámoltak az NDK gyanús üzleteiről. A cottbusi börtönben például Pentacon fotókamerákba gyártottak alkatrészeket. Ezeket az olcsó fényképezőgépeket, a Photo Porst hálózat terítette az NSZK-ban. A bautzeni Oppach elektromoseszköz-gyárban egész hűtőszekrényeket, mosógépeket szereltek össze, melyeket többnyire a legnagyobb nyugatnémet katalógusáruházban, a Quellében lehetett olcsón megvenni, Privileg márkanéven. A hohenecki női börtönben szintén exportra dolgoztak a varrónők: a Planet textilüzemben ágyneműket varrtak. 1974-ben műszakonként 180–200 ágynemű volt a norma, ez 1988-ra 287-re emelkedett.
„A munka megtagadását a legkeményebben büntették” – nyilatkozta Hildigund Neubert, az NDK állambiztonsági hivatala, a Stasi dokumentumait őrző hivatal türingiai megbízottja. Ő írta a kevés tanulmány egyikét a keletnémet állam kényszermunka-gyakorlatáról. Mint fogalmazott, a kényszermunka kiemelkedő jelentőségű volt, mert jórészt abból finanszírozták a büntetés-végrehajtást. Hildigund Neubert azt mondta: „A cégek tudták, hogy mocskos áruval kereskednek. Itt az ideje nekik és utódaiknak, hogy legalább jelképesen bocsánatot kérjenek.”
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
