2008 januárjában durrantak a pezsgőspalackok, Gustav Poschalko, az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) teherszállítási üzletágának, a Rail Cargónak a vezetője magyar kollégájával, Heinczinger Istvánnal koccintott. Poschalko ragyogott, hiszen éppen akkor írták alá a MÁV Cargo megvásárlását.
2012 májusában lezárulnak a rendőrségi vizsgálatok. A nagy vasúti üzlet bűnüggyé vált. A következő hétre várja a gazdasági és korrupciós államügyészség a Szövetségi Korrupcióellenes Hivatal zárójelentését – nyilatkozta az ügyészség szóvivője, Martin Ulrich. Ezt követően lehet vádemeléssel számolni. A nyomozók célkeresztjében van Gustav Poschalko, aki folyamatban lévő ügyre hivatkozva megtagadta, hogy állást foglaljon az ügyben, de természetesen rá is vonatkozik az ártatlanság vélelme.
Hosszú ideig úgy tűnt, hogy Ausztriában senki sem akarja tisztázni az eladáshoz kapcsolódó meglepő történéseket. Pedig alig néhány hónappal a vásárlás után már nyilvánosságra kerültek az első gyanúra okot adó hírek. Az akkori magyar kormány a MÁV Cargóért 250 millió euróra számított, ezzel szemben az osztrákok összesen 600 milliót fizettek egy olyan vállalatért, amelynek vagonjai jórészt roncsnak számítottak.
Az ÖBB 2007-ben egy Geuronet nevű lobbicéget is alkalmazott. A cég egy lobbistából, Gulya Andrásból állt, aki közel hétmillió eurót kasszírozott az Osztrák Szövetségi Vasutaktól. Az volt a munkája, hogy alaposan figyelte a magyar médiát, és logisztikai kérdésekben támogatta a vállalatot. Néhány hónappal a vásárlás után Gabriela Moser, a zöldek közlekedési szóvivője már azt mondta, hogy különös és drága a Geuronet-szerződés.
Gustav Poschalko éveken keresztül a szocialisták szürke eminenciásának számított, aki ÖBB-s birodalmán belül bármit megengedhetett magának. Az ÖVP szintén kerülte a hírverést, mert a MÁV Cargo átvizsgálásában a párthoz közelálló Raiffeisen Investment AG meghatározó szerepet játszott. A vásárláshoz szükséges hitelt szintén a Raiffeisen bocsátotta rendelkezésre. Csak semmi felhajtás – volt akkoriban a jelszó.
2010 őszén a magyar igazságszolgáltatás jogsegély keretében az osztrák kollégák segítségét kérte. Házkutatást tartottak Poschalkónál és munkatársánál, annak idején ők írták alá a Geuronet-szerződést. Érdekes, hogy Poschalko munkatársa, Ferdinand Schmidt, aki akkor az elnökség tagja volt, nem írt alá semmilyen papírt.
A biztonság kedvéért az ellenzéki pártok 2011 elején egy úgynevezett kis vizsgálóbizottságot hoztak létre a MÁV Cargo-üzlet miatt. A bizottság végül két jelentést fogadott el, a kormánypártok által elfogadott lényegesen eltér az ellenzékétől. A „kisebbségi jelentésből” az derül ki, hogy néhány fontos tanút egyszerűen nem hívtak meg. Nem kellett a kérdésekre válaszolnia Werner Faymannak, aki akkor közlekedési miniszter és ezzel az ÖBB tulajdonosának képviselője volt (napjainkban az SPÖ elnöke és kancellár). A lobbista Gulya Andrást pedig állítólag nem lehetett megtalálni. A „kisebbségi jelentés” felveti annak gyanúját, hogy kenőpénzt fizettek egyes magyarországi szereplőknek, akik a kifizetett összegek egy részét visszajuttatták egy osztrák pártnak.
A most lezárt rendőrségi nyomozás minden bizonnyal fényt hoz a sötét ügyekre.
Die Presse (diepresse.com)
