A hallgatóságot a magyar önigazgatási modell érdekelte

Németországban tartott előadást a bírói önigazgatás magyarországi tapasztalatairól kedden a Kúria elnöke.

Darák Péter az Alsó-Szászország tartományi bírói egyesület meghívására a szervezet Hannoverben rendezett zártkörű konferenciáján vett részt. Az igazságügyi önigazgatásba való átmenet gyakorlati hatásai című tanácskozáson a magyar mellett a belga, az olasz és a svájci tapasztalatokat ismertették magas rangú bírói vezetők.

A Németország északnyugati részén fekvő Alsó-Szászországban azért kíváncsiak a külföldi példákra, mert a tartomány „hosszú évek óta a bírói önigazgatás modelljének éllovasa Németországban”, és a szakemberek a rendszer kiterjesztésén gondolkodnak – mondta a Kúria elnöke az MTI-nek. Darák Péter telefonon nyilatkozva hozzátette: előadásában történeti áttekintést adott a magyarországi bíráskodásban a rendszerváltás óta végbement változásokról, és bemutatta az idén január 1-jén felállt rendszer főbb vonásait.

A hallgatóságot a magyar önigazgatási modellel kapcsolatban elsősorban az érdekelte, „hogy vajon van-e értelme annak, ha a bírói hatalom a saját kezébe veszi a költségvetési kérdéseit, és elszakad az igazságügy-minisztériumi finanszírozástól”. A magyar példa megerősítette azt az elképzelést, hogy Németországban is érdemes kipróbálni az önigazgatás modelljét, egyebek mellett azért, mert hatékonyabb lehet, ha a „bírói grémiumok képviselik az igazságszolgáltatás költségvetési igényeit”, és nem a szaktárca közvetíti ezeket az igényeket a parlamentnek – mondta a Kúria elnöke.

Darák Péter hozzátette: a svájci példát bemutató előadásból kitűnt, hogy a parlament a költségvetési tárgyalások során komoly partnernek tekinti a kollektív vezetés elvét követő svájci bírói vezetést, amely átvette saját költségvetésének tervezését és végrehajtását az illetékes minisztériumtól.

A belga tapasztalatok ugyanakkor felvetik azt a kérdést, hogy „alkalmassá teszi-e a bírákat a menedzsmentfeladatok hatékony ellátására pusztán a jogászi végzettségük és a bírói szakképzettségük”, és hogy nem kellene-e inkább menedzsereket alkalmazni. Belgiumban végül arra a következtetésre jutottak, hogy az a helyes megoldás, ha a bírák utólag megszerzik a menedzseri munkához szükséges képzettséget – mondta Darák Péter.

Az olasz gyakorlat arra szolgál izgalmas példával, hogy elképzelhetőnek tart olyan bérezési rendszert, amely nem annak alapján sorolja be a bírákat, hogy milyen szintű bíróságon dolgoznak – tette hozzá.