A jobb egyiptomi–iráni kapcsolatok „kiegyenlítik a nyomást a térségben, és ez része a programomnak” – mondta Murszi az interjúban, amelyet néhány órával azelőtt készített a hírügynökség, hogy vasárnap ismertté vált a választás eredménye.
Arra a kérdésre, hogy helytállók-e azok a jelentések, amelyek szerint megválasztása esetén első állami látogatásán Irán legfőbb regionális vetélytársának, az Egyiptomhoz hasonlóan főleg szunniták lakta Szaúd-Arábiának a vezetését keresi fel, Murszi azt válaszolta: „Nem mondtam ilyet, és nincs eldöntve, hogy mely országokba látogatok el először (esetleges) győzelmem után.”
Murszi győzelmét követő televíziós beszédben egyébként az összes egyiptomi elnökének mondta magát, s egyben összefogásra, nemzeti egységre szólította fel honfitársait.
Vasárnap este az iráni külügyminisztérium gratulált Murszinak, és hangoztatta, hogy „az egyiptomi nép forradalmi mozgalma az iszlám ébredés végső szakaszába jutott, és a Közel-Keleten beköszöntött a változás új korszaka”.
Helyreállhat a diplomácia
Egyiptom és a túlnyomórészt síita Irán – a Közel-Kelet két nagy befolyású országa – az 1979-es iráni iszlám forradalom után, valamint azután, hogy Egyiptom elismerte Izraelt, 1980-ban megszakította egymással a diplomáciai kapcsolatot. Ezt a mai napig nem állították helyre, noha Hoszni Mubárak egyiptomi elnök hatalmának tavalyi megdöntése óta mindkét ország jelezte, hogy változtatni akar a másikkal szembeni politikáján. Teherán általában ünnepelte az arab tavasz forradalmait az egyes országokban, úgy tekintett rájuk, mint az iszlám forradalom ihlette lázadásokra a Nyugattal szemben, bár Szíriában éppen az „ancien régime”-et, legjobb arab szövetségesét, a felkelést vérbe fojtó Bassár el-Aszad elnököt támogatja, magában Iránban pedig semmibe veszi a reformra vonatkozó követeléseket.
Murszi nyilatkozata valószínűleg nyugtalanságot vált ki a nyugati hatalmakból, hiszen Iránt el akarják szigetelni atomprogramja miatt, amelyről gyanítják, hogy katonai célokat is szolgál. A nyugatiak óvatosan, de üdvözölték Egyiptom demokratizálódását, amelynek keretében megrendezték az elnökválasztást, de mindig hangsúlyozták, hogy az ország stabilitása a legfontosabb.
Nem ért véget a hatalmi harc
Az államfőválasztás kimenetele csak azt döntötte el, hogy milyen keretek között folytatódjon a hatalmi vetélkedés. Az iszlamista mozgalomnak meg kell küzdenie a hatalomért, és ahogy a szoros elnökválasztási eredményből kitűnik, ehhez szövetségeseket kell találnia – írta hétfőn a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap. A Muzulmán Testvériség politikusa egyedül áll szemben a többi állami intézménnyel, amelyeket a hadsereg és a Mubarak-éra emberei foglaltak el. Ha Murszi ellenfelének, Ahmed Safíknak a győzelmét jelentették volna be, valószínűleg ismét az utca lett volna a küzdelem terepe, és a vérontást sem lehetett volna kizárni. Murszi győzelme azt jelenti, hogy a vetélkedés elsősorban az intézményeken belül fog folyni – teszik hozzá.
Izraeli napilapok szerint nyugtalanságra ad okot, hogy a Muzulmán Testvériség jelöltje nyerte az elnökválasztást. „A szélsőséges iszlám jutott hatalomra Egyiptomban” – írta a legnagyobb példányszámú lap, a Jediót Ahronót. Murszi volt egykor egy olyan bizottság vezetője, amely javasolta, hogy indítsanak „háborút a cionista támadás ellen” – írta az újság, és emlékeztetett, hogy a Hamász palesztin mozgalom is a Muzulmán Testvériség része.
Murszinak sokkal sürgetőbb feladatai vannak, mint hogy háborút indítson Izrael ellen – írta Jaakov Katz katonai szakértő a The Jerusalem Post angol nyelvű jobboldali lapban. Hozzátette ugyanakkor, kíváncsian várják Izraelben, hogy az új egyiptomi elnök tesz-e azért, hogy csökkenjen a Sínai-félszigetről kiinduló terrorista fenyegetés.
Aggodalmat kelt Izraelben, hogy iszlamista elnöke lett Egyiptomnak – írta a Háárec. Az izraeli baloldali lap ugyanakkor idézett egy izraeli kormányzati tisztségviselőt, aki elmondta: Tel-Aviv azt reméli, hogy Murszi úgy fogja megítélni, hogy „fontosabb Egyiptom számára a gyengélkedő gazdaság helyreállítása, mint a kétoldalú kapcsolatok felülvizsgálata”.
