A Brüsszel–Halle–Vilvoorde (BHV) néven emlegetett, vegyes lakosságú választókerület helyzete az utóbbi évtizedekben folyamatos feszültséget okozott az országalkotó két nemzetiség között. Hosszú ideje részben emiatt nem sikerült tartósan életképes kormányprogramot alkotni, a legutóbbi választás után már-már úgy tűnt, hogy a zsákutcából nincs is kiút. Brüsszel maga kétnyelvű, és ott akár vallon, akár flamand pártra is lehet szavazni. Általános szabály szerint azonban Flandriában csak flamand, Vallóniában pedig csak vallon pártok közül választhatnak a lakosok – kivéve a flamand területen fekvő, de többségében franciaajkú BHV kerületet, ahol eddig bármely párt képviselőjére lehetett voksolni.
A mostani döntés szerint a választókerületről leválasztják a flamand többségű részeket, de az ott lakó franciaajkúak számos kompenzációs lehetőséghez jutnak, köztük a nyelvhasználat széles körű biztosításához. Azon a hat településen pedig, amelyeket leválasztottak ugyan, de továbbra is vallon többségűek, lehetőséget biztosítottak arra, hogy válasszanak a pártlisták között. A reform alapelemeiről egyébként már a jelenlegi miniszterelnök, Elio Di Rupo kormányának tavalyi megalakulásakor megállapodtak, a jogszabályalkotással tettek pontot a folyamat végére.
A parlamenti voksolás mindazonáltal nem volt előre borítékolható: a legutóbbi választási győztes flamand nacionalista párt így is a megállapodás ellen voksolt, úgy vélve, hogy a többi flamand párt túlságosan nagy engedményeket tett a franciaajkú erőknek. Nem véletlen, hogy a belga parlament még a nyári szünet előtt sietett lezárni ezt a kérdést, hiszen ősszel helyhatósági választásokat tartanak az országban. A brüsszeli választókerületről szóló megállapodás utat nyit ahhoz, hogy megkezdődhessenek az egyeztetések az államreform további fontos elemeiről, mindenekelőtt az államalkotó régiók közti forrás- és hatáskörmegosztásról.
