A modern kori oltásellenes mozgalom kiindulási pontja minden bizonnyal az amerikai NBC csatorna DiPerTe: Oltási rulett című, egyórás dokumentumfilmje volt. Az 1982-es film olyan gyermekeket mutatott be, akik a DiPerTe (torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) vakcina beadása előtt egészségesek voltak, ám utána megbetegedtek. Bár a későbbi vizsgálatok rácáfoltak a gyógyszerek és a rendellenességek kapcsolatára, a megrázó képsorok addigra már kialakították a tévhitet, hogy az oltások több kárt okoznak, mint hasznot.
A mozgalom mellé pedig nemcsak aggódó szülők, hanem gyanakvó doktorok is csatlakoztak. A legnagyobb port dr. Andrew Wakefield a Lancet című elismert orvosi folyóiratban közölt 1998-as tanulmánya kavarta, amelyben nyolc olyan gyermek esetét ismertette, akik a megkapott morbilli-mumpsz-rubeola (MMR) oltás hatására váltak autistákká. A forgatókönyv pedig ismételte önmagát. Hiába vonta vissza a Lancet csalás miatt a cikket – ugyanis fény derült rá, hogy a vizsgált nyolc gyermek közül ötnek a szülei éppen perben álltak a gyógyszergyártó cégekkel, dr. Wakefield pedig több százezer fontot kapott megállapításaiért –, és hiába igazolta 14 alapos tanulmány, hogy az MMR nem okoz autizmust, a köztudatba már beivódott a félelem.
Az orvosok irányába bizalmatlan, a gyógyszergyártó cégektől rettegő, csalódott szülők pedig hangot adtak aggályaiknak. A szenzációhajhász amerikai média felkapta a szomorú eseteket, és hamarosan országszerte elhatalmasodott az oltásellenes hangulat. Az emberiség nagy és áldott csodájának hitt védőoltások, és az azokat védelmező orvosok, mint például az immunológus Paul Offit csakhamar a támadások középpontjába kerültek. 2008-ra a felmérések szerint minden negyedik amerikai állampolgár úgy gondolta, hogy a védőoltások megmérgezhetik gyermekeiket.
A következmények
A félelmek hatására az Egyesült Államokban egyre több szülő élt azzal a jogával, hogy világnézeti okokra hivatkozva felmentést kérjen gyermekeinek a kötelező védőoltások alól. Mára már egyes területeken a 6 százalékot is elérheti a védtelen kiskorúak száma, ez pedig olyan betegségeket ébresztett fel, amelyek már régen nem jelentettek komoly veszélyt. 2006-ban például a Közép-Nyugaton tombolt mumpszjárvány, amely 2010-re átterjedt Északkeletre is. 2008-ban kanyaró söpört végig több államon, az idei évben pedig az elmúlt évtizedek legsúlyosabb szamárköhögésjárványa fenyegeti Amerikát. A leginkább érintett Washingtonban és Wisconsinban már több mint 3 ezer esetet jegyeztek fel, országszerte pedig körülbelül 18 ezer megbetegedést regisztráltak, közülük 10 halálos kimenetelű volt.
Időközben természetesen Európát is elérték az oltásellenes kampányok, amelyek egyre gyakrabban kiegészülnek a kapzsinak és kegyetlennek nevezett gyógyszergyártók érdekeire hivatkozó összeesküvés-elméletekkel. A védőoltások így gyakran már itt is elmaradtak, aminek hatására az említett szamárköhögés – amelyet szinte már elfeledtünk – Angliában és Walesben is megjelent, idén már 665 esetet diagnosztizáltak. Európa-szerte növekedtek a himlős esetszámok is, az olaszoknál, franciáknál, spanyoloknál és a németeknél is felbukkantak kisebb-nagyobb járványok. Romániában a bárányhimlő és mumpsz terjedt el, a kanyaró pedig Dániában, Norvégiában, Szerbiában és Franciaországban is egyre gyakoribb. A statisztikák szerint a megbetegedettek 70 százaléka nem kapott védőoltást.
Magyarországon is hódít a kampány
Bár Magyarországon jelenleg a népesség 99 százaléka megkapta a kötelező védőoltást, a 2009-es H1N1 vírus kapcsán felmerült vitákban jól megmutatkozott, hogy már hazánkban is jelen van, és igen erős a kételkedés a vakcinákkal szemben. Elterjedtek azok a nézetek, amelyek szerint az oltások miatt a szervezet immunrendszere nem dolgozik, „elkényelmesedik”, így később sem lehet majd számítani rá. Általánossá vált a gyanakvás a gyógyszergyártókkal szemben, akik – egyes vélemények szerint – csupán a busás haszon érdekében sózzák a hiszékeny és rettegő emberekre az ócska – sőt, olykor ártalmas – szérumaikat.
Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi Főosztályának véleménye szerint a védőoltások hasznosságának megkérdőjelezése éppen a fejlett társadalmak jólétéből, a betegségek ellen harcolók pontos és precíz munkájából fakad. Az ilyen stabil államokban ugyanis olyan alacsony szintre süllyedt az oltással megelőzhető betegségek száma, hogy a lakosság egyszerűen nem fél tőle. Mivel nem találkoztak közvetlen környezetükben a betegségekkel, és az olykor tragikus következményekkel, egyszerűen haszontalannak érzik a védelem megszerzését.
Az oltásellenes hangulat (és az általános európai szaporodás) miatti rózsahimlő és kanyaró járvány terjed, tavaly decemberben 1000-1200 körül volt a megbetegedések száma. Szakemberek éppen ezért a feltétlenül szükséges, halálos kimenetelű betegségek elleni, úgynevezett alapoltások (például tetanusz, gyermekbénulás) beadását mindenképpen javasolják.
