A gazdaság számít, nem a konvenciók?

Az egykor a kampány legfontosabb eseményeinek számító konvenciók keveset számítanak a jelenlegi amerikai választás során.

Egykor a jelölőgyűlések még számítottak valamit: a pártok jelöltjei vérre menő harcot vívtak a végső győzelemért, vagy éppen itt mutatkoztak be először a választóknak – az egész ország figyelte az előadást. Ma azonban az egykor rangos események elvesznek a kampány forgatagában – gyakorlatilag hosszú és drága televíziós reklámokká váltak. „Régebben az egész eseményt élőben közvetítették, és az emberek nem is igen tudtak mást nézni – nem volt még ezerféle kábeles csatorna. Ráadásul a választók nagy részének segített a döntésben a konvenció – most a szavazók 90 százaléka már ez előtt eldöntötte, kire fog szavazni” – foglalja össze a hanyatlás okait David Axelrod, Barack Obama vezető kampánytanácsadója. „A helyzet az, hogy a két kampánystáb már a konvenciókig több reklámidőt vett, mint 2008-ban összesen. Ilyen telítettség esetén ezek az események már nem tudnak olyan lendületet adni, mint egykor” – magyarázza Stuart Stevens, Mitt Romney kampányfőnöke.

A helyzet az, hogy a gyűlések nem is igazán érdemelnek komolyabb figyelmet. A jelöltek és az őket felvezető szónokok ritkán mondanak olyat, ami az elmúlt fél év miriádnyi kampányrendezvényén már ne hangzott volna el. Romney és Obama egyaránt kínosan kerülte a konkrétumokat, amelyek esetleg ténylegesen hatással lehettek volna a bizonytalan szavazókra – mindketten inkább üres, ám felettébb jól hangzó frázisokat pufogtattak. A média korában a jelölt bemutatása sem fontos szempont. Három kábeles hírcsatorna, számtalan híroldal, blog foglalkozik velük gyakorlatilag 24 órában, hogy a különböző „független” politikai szervezetekről ne is beszéljünk. Sokat elmond a politikusok „emlékezetes” beszédeiről, hogy a két gyűlés legemlékezetesebb pillanatait egy öregedő színész és egy üres szék hozta össze.

„Az emberek rájöttek, hogy a pártok egyre inkább napokon át tartó reklámfilmeket nyomnak le a torkukon. Azt kell, hogy mondjam, ezeknek az eseményeknek egyáltalán semmi hatásuk nincs a választások kimenetelére” – fogalmaz Allan J. Lichtman washingtoni történészprofesszor. „Eljött az idő, hogy elbúcsúzzunk ezektől a fontosnak hazudott áleseményektől” – írja a Forbes véleménycikke.

Ami a legtöbb választó számára továbbra is a legfontosabb, az a gazdaság. Ezen a téren pedig Obama nincs könnyű helyzetben: a friss jelentések szerint a munkanélküliség csupán 0,2 ponttal csökkent, a választás napja előtt mindössze hatvan nappal tehát továbbra is 8,1 százalékon áll. „Ha a gazdaságunk ló lenne, már rég eladták volna a ragasztógyárnak. Még szerencse, hogy most olyan helyzetben vagyunk, hogy a gyár már rég bezárt” – nyilatkozta a Romney-hoz közelálló American Enterprise Institute közgazdásza. Obama ezzel szemben azt igyekszik elhitetni a választókkal, hogy az ő tevékenysége nélkül még sokkal rosszabb lenne a helyzet – ami, valljuk be, nem éppen a legmeggyőzőbb érvelés, még akkor sem, ha esetleg igaz. Ilyen magas munkanélküliségi rátával még egyetlen elnököt sem választottak újra – talán Obama lehet az első, akit meglepő módon nem húznak le a sorozatos rossz eredmények, még az sem, hogy a választók szerint Romney magabiztosabban kezelné a gazdasági válságot. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis az elnök továbbra is tartja 2-3 százalékos előnyét Romney előtt.

The New York Times (nytimes.com), The Washington Post (washingtonpost.com)