Szigetvita – Kína mindent bevet, hogy bizonyítsa igazát

Több száz éves dokumentumokkal, japán készítésű térképpel, tudósok szakvéleményével és a vezetés által kiadott fehér könyvvel igyekszik bizonyítani Kína, hogy a vitatott szigetek kínai fennhatóság alá tartoznak.

Hétfőtől díjmentesen tekinthető meg a pekingi Poli művészeti múzeumban az a Csing-dinasztia idejéből (1644-1911) származó napló és térkép, amely azt bizonyítja, hogy a Japán által szeptemberben megvásárolt, japánul Szenkakunak, kínaiul Tiaojünek (Diaoyu) nevezett szigetcsoport Kínához tartozik. A 10 millió jüan (350 millió forint) értékű dokumentumok tanúsága szerint a szigetek 1800 körül kínai területként voltak feltüntetve, jóval azelőtt, hogy Japán azokat 1895 januárjában annektálta.

Sokfelé érezteti hatását a szigetvita

Tajvan és Dél-Korea autó-, illetve elektromosberendezés-gyártó, valamint turizmus iparága is profitálhat rövid távon a hetek óta húzódó japán–kínai szigetvitából.

A japán autógyártók kénytelenek visszafogni termelésüket. A Toyota szerdától leállította a termelést a Kuangtung-tartománybeli (Guangdong) és a tiencsini (Tianjin) gyárában, napokkal a vasárnap kezdődő egyhetes munkaszüneti ünnep, az aranyhét előtt, s a tervek szerint azután is visszafogják majd a gyártást. Az Aszahi napilap úgy értesült, a vállalat egész október hónapban felfüggeszti a termelést, emellett pedig a Japánból Kínába irányuló exportot is leállítják. A Nissan csütörtöktől kezdődően küldi hosszú szabadságra dolgozóit az ünnep végéig, a Mazda péntektől tesz ugyanígy. A Suzuki egyelőre az éjszakai gyártást állította le hétfőtől péntekig csungkingi (Chongqing) gyárában. A Honda jelenleg még kivár, a Mitsubishi pedig nem tervez változtatni eddigi gyakorlatán.

Magyarországon is érezteti hatását a fellángoló kínai–japán ellentét. Hétfőn 150-200-an vonultak a budapesti japán nagykövetség elé. Kedden Pekingben japán–kínai egyeztetés volt külügyminiszter-helyettesi szinten, a japán és a tajvani parti őrség pedig vízágyúkkal támadta egymást.

A Kínai Nemzeti Múzeum a kérdés tisztázására egy atlaszt mutatott be bizonyítékul, amely szerint a szigetcsoport már 1562-ben a parti védelem részét képezte, ez pedig a legkorábbi dokumentum azt illetően, hogy egy ország jogot formál a területre. A Hszinhua hírügynökség szerdán egy japán eredetű, 1935-ből származó térkép előkerüléséről számolt be, amely szintén Kína álláspontját támasztja alá, azon ugyanis nincs feltüntetve, hogy a Tiaojü-szigetek Japánhoz tartoznának.

Fehér könyv a szigetvitával kapocslatban

A kínai vezetés kedden egy fehér könyvet adott ki a szigetvitával kapcsolatban. Ebben a szigeteket „történelmi, földrajzi és jogi szempontból is Kína elválaszthatatlan részének” nevezi, amelyek felett az ország területi szuverenitása vitathatatlan – szögezi le a dokumentum. A szigeteket kínaiak fedezték fel és nevezték el, azt már a Ming-dinasztia (1368-1644) idején védelmi célokra használták. A szigetek Japán általi, 1895-ös elfoglalása illegálisan történt, ugyanígy az a megegyezés is, amelynek értelmében annak a második világháború után megkapott kezelési jogát az Egyesült Államok 1972-ben visszaadta Japánnak.

Szerdán a témáról szemináriumot tartottak Sanghajban, amelyen a részt vevő több mint ötven kínai tudós közös nyilatkozatban szögezte le: történelmi és jogi bizonyítékok megvizsgálása után egyértelmű, hogy Japán a szigetek megvásárlásával megsértette Kína területi szuverenitását. A szakemberek a történtek korrigálására szólították fel a szigetországot, hogy elkerülhető legyen a kétoldalú kapcsolatok megromlása.