Adófóbiások kontra Facebook-hippik – Íme a B-közép

Amerika utcáin bázisdemokraták állnak szemben piacpárti konzervatívokkal. De vajon mit csinálnak majd a kampány után?

Barack Obama egészségügyi reformját ugyan csak sokszoros puhítás árán tudta elfogadtatni, mégis: a konzervatívok kemény magja az utcára vonult és TEA Party néven mozgalommá szerveződött. A szabad piacban és az egyéni felelősségben hívő jobboldaliak szemében ugyanis az állami gondoskodás szó egyet jelent a szocializmussal: kikérik maguknak, hogy az ő adójukból másokat pátyolgasson a kormányzat. Hasonlóan markáns véleménnyel vannak a főként mexikói, kubai és Puerto Ricó-i (illegális) bevándorlókkal is: nem nehéz kitalálni, hogy ezért a „latinók” komoly bázisát adják az ellenfélnek, a Demokrata Pártnak.

Eleget adóztak

Az elnevezés szójáték: utal egyrészt a bostoni teadélutánra, amikor az amerikaiak megunván a britek adóit a tengerbe szórták azok tearakományát. Másrészt mozaikszó, a TEA a Taxed Enough Already szavakból áll össze, jelentése: már eleget adóztunk. A mozgalom véleménye megkerülhetetlenné vált a republikánus párt számára, ami nem véletlen: a látványos, „teadélutánnak” hívott tüntetések komoly mozgósító potenciált jelentettek a GOP-nek.

Így aligha meglepő, hogy Obama talán legkérlelhetetlenebb kritikusa, az előző republikánus alelnökjelölt, az alaszkai Sarah Palin már a kezdetektől fogva felszólalt ezeken a rendezvényeken. Az előválasztások során a teások a szigorú libertárius elveket valló Ron Pault és a „minnesotai Palint”, Michelle Bachmannt támogatták. Mitt Romney-t túl puhának tartották: szálka volt a szemükben az üzletember-politikus mormon vallása, nem nézték jó szemmel azt sem, hogy a vietnami háború idején „nem szolgálta a hazáját”, de a legfőbb bűne az, hogy Obamáéhoz hasonló egészségügyi reformot vitt véghez saját államában, Massachusettsben. Mégis beálltak Romney mögé. Ennek több oka is van, egyrészt Paul Ryan, alelnökjelölt személye miatt. A katolikus wisconsini politikus ugyanis pont azokban a kényes ideológiai témákban – abortusz például – foglal keményen állást, amelyben Romney kénytelen középre beszélni és mismásolni. Csakhogy ha ezután a republikánus jelölt nyer, akkor ironikus lesz, ha saját jelöltjüket bombázzák a középutas reálpolitikája miatt. Ha pedig Obama nyer, akkor az számukra a legnagyobb kudarc lesz, és ez könnyen lehet, hogy felmorzsolja a mozgalmat, de az is előfordulhat, hogy feltüzeli őket.

A bankok ellen – Sorossal?

A korábban a Wall Street elfoglalására buzdító Occupy mozgalom máshogy készül az elnökválasztásra. Weboldalukon arra biztatnak mindenkit, hogy vegyék ki a pénzüket a nagy bankokból, és vigyék kisebb pénzintézetekbe. Mindezt azzal magyarázzák, hogy már több millió amerikai pénzét eljátszották. Hozzáteszik: a tisztességes emberek – vagy ahogy ők mondják: a 99 százalék – pénzét nem a gazdaság felélénkítésére fordították, hanem hogy gazdagabbá tegyék a vállalatigazgatókat. Ugyanakkor a mozgalom számos tagja úgy véli, hogy noha az egész amerikai politikai rendszer korrupt és reformálásra szorul, ők a kisebbik rossz elve alapján Barack Obamát támogatják, ironikus módon pont a bankmentő csomag miatt.

Ez a kettősség a kezdetek óta meghatározza a mozgalmat. Gyakran éri őket az a vád, hogy gazdag szülők unatkozó gyerekei ők csupán, akik semmi mást nem tettek, csak újra divatba hozták és Facebook-kompatibilissé tették a hatvanas évek végi hippimozgalmát, miközben többször felröppen a pletyka, hogy a demokratákat támogató Soros György is pénzeli őket. Mindezt árnyalja, hogy a „rendszer tetejéhez”, azaz az egy százalékhoz tartozó, magyar származású üzletember egy interjúban arról beszélt: az idáig csak békésen tüntetgető Occupy hamarosan erőszakossá válhat, mellékesen hozzátéve, hogy ezzel párhuzamosan az amerikai pénzügyi rendszer is összeomlik majd. A kását azért nem eszik forrón a nagy vizeken túl, mindenesetre tény: Amerikában az idei majálisokat a mozgalom túlhevült aktivistái (vagy közéjük épült provokátorok) tették forróvá rongálásokkal és zavargásokkal.

További tevékenységük szempontjából nekik tulajdonképpen mindegy is, hogy ki nyer. Bázisdemokrata elképzeléseiket aligha tudják majd kiteljesíteni, és a hatalom valószínűleg továbbra is az általuk gyűlölt 1 százalék kezében marad, akár a rettegett pénzember Romney, akár a számukra csalódást keltő Obama nyer.