A 15 uniós tagállamot, köztük Magyarországot is a sorai között tudó, úgynevezett Kohézió Barátai országcsoport azzal érvelve, hogy ezek a források a növekedésösztönzés a munkahelyteremtés hatékony eszközei, a felzárkóztatási források szinten tartását vagy emelését szerette volna elérni. Azt, hogy a csoport az utolsó pillanatig összetartott, Orbán Viktor a mai magyar modern diplomáciában ritka bravúrnak nevezte. Ez szerinte jó esélyeket teremt a tárgyalások folytatására nézve.
„A kohéziós politikát arra találták ki, hogy a szegény országok szegény régióinak a fölzárkózását elősegítsék” – jelentette ki a miniszterelnök, és hozzátette: véleménye szerint európai elvvel ütközik bármilyen olyan javaslat, amelyben ezek a térségek pénzt veszítenek, miközben a náluk jobb helyzetben lévő régiók nyernek.
Leszögezte, hogy a magyar javaslatokat írásban is benyújtották a tanács elnökségének, ezzel hazánk világossá tette, hogy mit akar, ami a Kohézió Barátai előtt sem titok. „Nincs olyan magyar javaslat, amelynek a Kohézió Barátai közül bárki is a vesztese lenne” – hangsúlyozta.
Keresztül-kasul szelik egymást az elképzelések
Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy mennyire került magyar szempontból elérhető közelségbe egy esetleges megállapodás az egyeztetéseken, Orbán Viktor azt mondta, nem egyenes vonalú haladást kell elképzelni a tárgyalásokon, hanem a 27 tagország elképzelései keresztül-kasul szelik egymást, a tárgyalási rend pedig rendkívül szövevényes. „Ezért könnyen előfordulhat, hogy az ember úgy érzi, hogy már megcsapta az orrát a füstölt kolbász illata, és akkor az utolsó pillanatban kiderül, hogy elfogyott, mire odaér, és vissza kell állni a sor végére” – érzékeltette az egyeztetések menetét.
A kormányfő kifejtette, hogy ezeken a tárgyalásokon amíg mindenben nincs megállapodás, addig semmiben sincs megállapodás. „Én úgy éreztem végig, hogy biztonságban van az ország, uraltuk a helyzetet [ ], tudtuk, hogy mi az, ami nem fogadható el semmiképpen Magyarországnak, és azt meg is akadályoztuk” – jelentette ki sajtótájékoztatóján.
