Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök a döntés után nyilatkozatot adott ki, amelyben elsősorban Mahmúd Abbász palesztin hatósági elnök beszédét bírálta, mert az szerinte „ellenséges és mérgező” hangvételű volt, „nem olyan ember felszólalása, aki békét akar”. A kormányfő úgy ítélte meg, hogy a felszólalás „tele volt Izrael-ellenes hazug propagandával”.
Megismételte azt a korábbi állásfoglalását is, hogy a határozat a gyakorlatban semmin nem változtat. „Nem lesz palesztin állam olyan intézkedések nélkül, amelyek garantálják Izrael állampolgárainak biztonságát” – szögezte le Netanjahu.
Az izraeli kommentárok visszatérő eleme az is, hogy a palesztinok a határozat indítványozásával megszegték a közel húsz évvel ezelőtt kötött megállapodást, amely szerint a palesztin állam létrejötte nem lehet egyoldalú kezdeményezés eredménye, csakis kétoldalú béketárgyalások szülötte.
Az izraeli nyilatkozatnak fenyegető elemei is voltak. Netanjahu hangoztatta, hogy „levonják a következtetéseket” Abbász beszédéből, továbbá nem fogják hagyni, hogy a palesztin területek (a Gázai övezet és a Jordán folyó nyugati partján elterülő Ciszjordánia) „az iráni terror támasza legyen”.
A palesztin területeken már Abbász beszéde alatt örömünnep kezdődött, amely a szavazás eredményének ismertetésekor érte el tetőfokát. A helyi lakosság a levegőbe leadott lövésekkel, örömujjongással, hálaadással üdvözölte az államiság közvetett elismerését.
