A Palesztina államiságát elismerő határozat mellett 138, ellene pedig 9 küldöttség szavazott. Az ENSZ 41 tagállama – köztük Magyarország – tartózkodott a voksoláson. Az ellenszavazók között volt az Egyesült Államok, Kanada és Izrael; Európából egyedül Csehország tartozik ebbe a csoportba.
A világszervezet közgyűlése bő egy évvel azután szavazta meg a Vatikánéhoz hasonló megfigyelői állami státuszt a palesztinoknak, hogy kudarccal végződött Mahmúd Abbásznak, a Palesztin Hatóság elnökének arra irányuló kísérlete, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsával teljes jogú tagállamként ismertesse el az általa képviselt közösséget. A palesztinoknak így nem lesz ugyan szavazati joguk az ENSZ-ben, de az új, magasabb státuszuk lehetővé teszi számukra, hogy részt vegyenek a világszervezet több szakosított szervezete, többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) munkájában.
Az ENSZ közgyűlése pontosan 65 évvel ezelőtt, 1947. november 29-én szavazta meg, hogy a történelmi Palesztina területén egy arab és egy zsidó állam jöjjön létre. Az arab államok azonban elutasították a felosztást, és a rendezésről azóta sem született megállapodás.
Születési bizonyítvány
Palesztina státuszának a „nem tag megfigyelő állam" szintre történő felemelése az utolsó esély arra, hogy meg lehessen menteni a két állam létezésén alapuló palesztin–izraeli rendezési tervet – vélte csütörtökön az ENSZ közgyűlésének vitájában a szavazás előtt Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke. Abbász felkérte a világszervezet közgyűlését, hogy állítsa ki Palesztina „születési bizonyítványát”.
Izrael ENSZ-nagykövete csütörtökön New Yorkban megerősítette, hogy országa békében szeretne élni a palesztinokkal, ugyanakkor hivatalosan bejelentette azt is, hogy a palesztin államiságról szóló határozatot nem szavazza meg. Az ENSZ közgyűlésében a palesztinok világszervezeti státuszát „megfigyelő állam” kategóriába soroló határozat vitájában Ron Prosor azt hangoztatta: a dokumentum visszalépést jelent a békefolyamatban.
Netanjahu nyilatkozata
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök a döntés után nyilatkozatot adott ki, amelyben elsősorban Mahmúd Abbász palesztin hatósági elnök beszédét bírálta, mert az szerinte „ellenséges és mérgező” hangvételű volt, „nem olyan ember felszólalása, aki békét akar”. A kormányfő úgy ítélte meg, hogy a felszólalás „tele volt Izrael-ellenes hazug propagandával”.
Megismételte azt a korábbi állásfoglalását is, hogy a határozat a gyakorlatban semmin nem változtat. „Nem lesz palesztin állam olyan intézkedések nélkül, amelyek garantálják Izrael állampolgárainak biztonságát” – szögezte le Netanjahu.
Az izraeli kommentárok visszatérő eleme az is, hogy a palesztinok a határozat indítványozásával megszegték a közel húsz évvel ezelőtt kötött megállapodást, amely szerint a palesztin állam létrejötte nem lehet egyoldalú kezdeményezés eredménye, csakis kétoldalú béketárgyalások szülötte.
Az izraeli nyilatkozatnak fenyegető elemei is voltak. Netanjahu hangoztatta, hogy „levonják a következtetéseket” Abbász beszédéből, továbbá nem fogják hagyni, hogy a palesztin területek (a Gázai övezet és a Jordán folyó nyugati partján elterülő Ciszjordánia) „az iráni terror támasza legyen”.
A palesztin területeken már Abbász beszéde alatt örömünnep kezdődött, amely a szavazás eredményének ismertetésekor érte el tetőfokát. A helyi lakosság a levegőbe leadott lövésekkel, örömujjongással, hálaadással üdvözölte az államiság közvetett elismerését.
