Távolinak tűnik a kompromisszum a fiskális szakadék ügyében a The New York Times írása alapján. Mindkét oldal állítja, felhatalmazást kapott a választóktól eddigi politikája folytatására. Barack Obama szerint aki rá szavazott, az egyben a gazdagok magasabb adóira is szavazott. „Ez az adóemelés központi kérdés volt a kampány során. Rengeteget vitáztunk róla, de kedden a választók nekem adtak igazat” – fogalmazott a régi-új elnök. John A. Boehner republikánus frakcióvezető szerint az újraválasztott alsóházi konzervatív többség szintén mandátumot kapott a választóktól, mégpedig az alacsony adók politikájára. „Ha emeljük a terheket, azzal csak a munkahelyteremtés folyamatát lassítjuk. A gazdasági növekedést az adók alacsonyan tartásával és a kiskapuk és értelmetlen kedvezmények eltörlésével tudjuk a legjobban támogatni” – fogalmazott Boehner. A frakcióvezető terve szinte szóról szóra megegyezik azzal, amit néhány hete Mitt Romney tárt a választók elé – és amit a választók végül nem szavaztak meg, emlékeztet a Times.
Mindkét fél engedékenyebb hangot ütött meg és kompromisszumkészségről beszélt. Boehner úgy fogalmazott, frakciója „várja az elnöki vezetést”, Obama pedig elmondta, kész a tárgyalásokra, „egyetlen részlethez sem ragaszkodom foggal-körömmel”. A szép szavak mögött azonban továbbra is hajlíthatatlan ideológiai különbségek bújnak meg. Boehner szigorúan kitart a Bush-féle adókedvezmények teljes megtartása mellett, Obama pedig békülékeny beszéde után nyilatkozatban közölte, minden javaslatot meg fog vétózni, mely a 250 ezer dollár felett keresők alacsony adóinak megtartására irányul. A két fél abban egyetért, hogy az automatikus elvonásokat meg kell akadályozni – az ország nem száguldhat bele az úgynevezett fiskális szakadékba. A Kongresszusi Költségvetési Bizottság friss jelentése szerint a tavaly nyáron elfogadott csomag ugyan több mint 500 milliárd dollárral csökkentené az államadósságot, de nyomában legalább fél százalékkal visszaesne a gazdaság, és akár milliónyian veszthetnék el állásukat. „A majdani megállapodás végső formája azonban továbbra sem látható tisztábban, mint a választások előtt” – jegyzi meg a lap.
Harcra buzdít Paul Krugman, a Timesban publikáló, befolyásos Nobel-díjas közgazdász is. „Ne egyezkedjünk” címmel megjelent írásában felszólítja Obamát, hogy csak a lehető legkisebb mértékben engedjen a republikánusok követeléseinek. „A konzervatívok a szavazók támogatása híján zsarolással próbálják elérni céljukat. Hajlandók akár a gazdaságot is megkárosítani, hogy a gazdagok továbbra is kevesebb adót fizethessenek. Ennek a gyakorlatnak megálljt kell parancsolni. Hogy hogyan? Egyszerűen nemet kell mondani a követeléseikre, és ha kell, felvállalni a szakadékot. Az elmaradt megállapodás is jobb, mint egy rossz megállapodás” – fogalmaz Krugman. A közgazdász elismeri, ez számos amerikai számára nehézségekkel járna, de rámutat, ha csak így lehet kompromisszumra kényszeríteni a republikánusokat, akkor az árat meg kell fizetni.
Persze nem kevésbé harcias a másik oldal sem. A The Wall Street Journal Mitch McConnel szenátusi republikánus frakcióvezetővel beszélgetett, aki kijelentette: ha Obama harcolni akar, a konzervatívok készen állnak. „Hadd fogalmazzak világosan: nem vagyok hajlandó adókat emelni. Pont – nyilatkozta McConnal a pénzügyi világ első számú lapjának. – Lehet, hogy Obama megpróbál majd a gonosz szolgáiként beállítani minket ezért, de a válaszom akkor is rövid és velős lesz: Nem. Nem egyezem bele semmiféle új adóba, mely árt a gazdaságnak.” A frakcióvezető szerint „átfogó adóügyi reformra” van szükség, mely alacsony adókkal ösztönzi a munkahelyteremtést, ugyanakkor bezárja a szükségtelen kiskapukat a gazdagok előtt. McConnel reméli, az elnök is belátja, hogy ez az egyetlen megoldás Amerika problémáira – ugyanakkor Obamát ismerve nem lát sok esélyt a megegyezésre.
(The New York Times, nytimes.com, The Wall Street Journal, wsj.com)
