Hat nőt erőszakoltak meg a turistaparadicsomban

Szörnyű rémtett sokkolta a spanyol és a mexikói közvéleményt: a minap hét bandita erőszakolt meg hat spanyol turistát.

Több fegyveres rontott rá egy tucat spanyol turistára bungalójukban még február negyedikén hajnalban. A maszkos elkövetők telefonkábelekkel megközözték a férfiakat, majd elfogyasztották a helyszínen található összes alkoholt, és csoportosan megerőszakolták a saját fürdőruháikkal megkötözött hat spanyol állampolgárságú nőt. A hírek szerint egy, a turistákkal lévő mexikói nő csak állampolgársága miatt menekülhetett meg. A háromórás horror után az elkövetők értéktárgyakkal felpakolva távoztak, a hatóságoknak csütörtökön sikerült hat elkövetőt elkapniuk, akik „mindent bevallottak”.

Valószínűleg nem foglalkozik a helyi sajtón kívül senki a rémtettel, amennyiben a közép-amerikai ország valamelyik elhagyott zugában történik ilyesmi a bennszülöttekkel. De jelen esetben külföldiek estek áldozatul az erőszaknak, s nem is akárhol, hanem Acapulcóban. A város polgármestere pedig csak olajat öntött a tűzre, mikor nem esett le neki, hogy most nem „másodrendű” emberekről van szó, és azt találta nyilatkozni: „hé, ilyen mindenhol előfordulhat”.

Azért mégsem mindenhol fordul elő az, ami Acapulcóban. Egy, a közelmúltban közzétett összesítés szerint a mexikói üdülőparadicsom „büszkélkedhet” a világ második leggyilkosabb városa címmel, tavaly 143 gyilkosság jutott százezer lakosra, természetesen a vér nem a luxusszállodákban folyt, hanem a színfalak mögött. Egyedül a hondurasi San Pedro Sula előzte meg az üdülőparadicsomot, ahol 169 emberölést mértek ugyanitt. A Citizens’ Council for Public Security 2011-es adatai szerint a mexikói város még „csak” a negyedik helyen állt, míg San Pedro Sula már akkor is az első helyet birtokolta. (A lista külön érdekessége, hogy az első 20 helyen csak közép- és dél-amerikai versenyzők vannak – Mexikó kilenc várossal képviselteti magát –, míg a 21. helyen New Orleans szerepel.)

Az erőszak „határon” való átszivárgása miatt egyes hangok máris a szárnyaló mexikói turizmust temetik, mely 2011-ben ért a csúcsra 22,7 millió külföldi látogatóval. Ugyanakkor számba kell venni a hatalmas ország végtelen megosztottságát, mely ebben a tekintetben is tetten érhető. A legbékésebbnek számító Yucatán államban a gyilkossági ráta a belgiuminak felel meg, de még a „forrongó” metropolis, Mexikóváros statisztikái is visszafogottak, itt kilenc gyilkosság jut százezer főre, ami az amerikai viszonylatban biztonságosnak számító Boston statisztikáinak felel meg.

Emberek a statisztikák mögött

A Dél-afrikai Köztársaság bűnügyi statisztikái magasan vezetik a világranglistákat, különösen a feketék által okkal vagy ok nélkül gyűlölt fehér bőrű lakosság és turisták elleni bűncselekmények területén. A napvilágra került nemi erőszakok jelentős hányadát a Dél-afrikai Köztársaságban követik el a kontinensen belül, és világszinten is magas az ilyen bűncselekmények aránya az országban. Mondhatni „kultúrája” van Dél-Afrikában a szexuális támadásoknak.

A februári rémtett természetesen ráirányított a figyelmet a szexuális bűncselekményekre, mely szempontból, ha már a száraz adatoknál tartunk, akkor a közép-amerikai ország „nem is teljesít rosszul”. A rendőrség 2010-es adatai szerint 13 ilyen jellegű bűncselekmény jut százezer lakosra, mely messze elmarad több „fejlett” országétól, mint például Svédország vagy Ausztrália. Ugyanakkor ezek a statisztikák nem feltétlenül tükrözik hűen a valóságot, hiszen egyes országokban „divatja van” szexuális jellegű feljelentéseket tenni, míg máshol szégyenszámba megy. De az is előfordul, hogy a megerőszakoltakat megcsonkítják vagy börtönbe vetik – olvassa el az mno.hu cikkét.

A drogkartellek megjelenése újabb lökést adott az amúgy is súlyos állapotoknak – mondta el Sandra Ramírez szociális munkás. Felhívta rá a figyelmet, hogy a bandák a nők megerőszakolását területük kijelölésére is előszeretettel alkalmazzák. A szakember a Time-nak kifejtette: a rémtett csak rávilágított egyes csoportok gátlástalanságára.

Természetesen nem kell egy óceánt átutazzunk, hogy a gátlástalanság ilyen fokával találkozzunk. Elég csak a közelmúlt híreiből szemezgetnünk: Németországban is egyre több gyermek esik áldozatul a kényszerprostitúciónak. Hazánk fiai is jeleskednek a „szakmában”, elég csak a minapi, Budapesten működő hálózat felszámolására gondolni, de magyar kötődésű bandák uralják Olaszországot is. Természetesen a fent említett esetekben a szenvedő fél legtöbbször „másodrendű” állampolgár, akiknek sérelme nem lesz címlapsztori.