Ma a konzulátus fő „elemózsiája” az egyszerűsített honosítási eljárás, ami 2011. január 1-je óta lehetőséget ad a határon túl élő magyaroknak, hogy kérjék a magyar állampolgárságot, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek. – Ez nem csak a Magyarországgal közvetlenül határos országok magyarjainak a lehetősége; mindenfelé a világban élnek magyarok, akiknek megvan ez a joguk. Rómában és Olaszország más részein jellemzően Erdélyből érkezett magyarok élnek és dolgoznak, akik legutóbb az uniós nyitáskor érkeztek nagyobb létszámban – vázolja a helyzetet a diplomata, hozzátéve, hogy ők papíron románként jönnek ide, ami tovább bonyolítja a helyzetet, és „természetesen” sok feketéző, be nem jegyzett romániairól is tudni, számukat a konzul asszony több százezerre teszi. – De ha az ember a környéken jár, látja mindenfelé a román boltokat, táncházakat, bárokat, látható a jelenlétük, igazából jellemzően építkezéseken dolgoznak.
Példák után érdeklődve, hogy mégis milyen mókás, színes történetekbe botlik az ember konzulként Rómában, így reagál: – Mókásak nem igazán. Borzalmas dolgok azért vannak... Amikor elkezdtem dolgozni szeptemberben, úgy kezdődött az ősz, hogy jött egy kórházi jelentés: meghalt egy 20 éves magyar lány. Egy óra múlva megjelentek itt a szülők a konzulátuson, hogy segítsünk, mert ugye a különböző igazolásokat ilyenkor a konzulátusnak kell kiállítania ahhoz, hogy el lehessen hamvasztani vagy haza lehessen vinni a halottat.
Amikor Komlóssy Gyöngyi a konzulságra készült, számos információt begyűjtött és több hasonló területen dolgozó szakemberrel beszélt, két dologra figyelmeztették: – Az ember sohasem tudhatja, mi fog vele történni a következő percben, a másik pedig, amikor halálesettel szembesül az ember, az nehéz. Amikor a fenti történet megesett, éjjel azt álmodtam, hogy úgy beázott a konzulátus, hogy soha többet nem tudok ide bejönni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!