A világ egykor leghírhedtebb terroristájának ismételten négy, harminc évvel ezelőtt, Franciaországban elkövetett robbantásos merényletért kell felelnie, amelyben 11-en vesztették életüket és mintegy 150-en megsebesültek. A terrorcselekményekkel foglalkozó esküdtszék elé Carlos egyedül, ügyvédei nélkül érkezett.
„Megtiltottam az ügyvédeimnek, hogy védjenek. Ez nem a bíróság ellen van, nem akarom a pert szabotálni” – közölte a 64 éves egykori terrorista. A döntését azzal magyarázta, hogy a venezuelai hatóságok nem hajlandók az elvileg június 26-ig tartó perben a védelem költségeit fedezni, ami szerinte egy „szabotázzsal” ér fel. Carlos azt kérte, hogy védelmét kirendelt ügyvédek lássák el.
„Nem fogják ismerni az ügyet, én viszont ismerem, ez kicsit gyengíteni fogja a védelmet, de majd elboldogulunk valahogy” – jelentette ki Carlos. A kirendelt ügyvédek egyébként visszautasíthatják a védelem ellátását, aminek perhalasztás is lehet a következménye.
Carlost 1994 augusztusában Szudánban átadták a francia titkosszolgálatnak, s 1997 végén életfogytig tartó börtönre ítélték egy 1975-ben Párizsban elkövetett hármas gyilkosságért. Elvileg 2012-ben kérhette volna, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék, de 2011 decemberében az 1982–83-ban elkövetett merényletekért újabb életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte a héttagú terrorizmusellenes bíróság. Az új életfogytig tartó büntetésből legalább 18 évet le kell töltenie, ez a Franciaországban kiszabható legszigorúbb ítélet. Ez utóbbi ítélet ellen nyújtott be fellebbezést Carlos.
Az első fokon meghozott ítéletet megelőző hat hétig tartó tárgyalás során Carlos tagadta, hogy bármilyen merényletben részt vett volna. Ugyanakkor „professzionális forradalmárnak” nevezte magát, aki a „harca” során mintegy 1500-2000 embert ölt meg. Párizsban azzal vádolják Carlost, hogy merényletsorozatot hajtott végre két társának, a német Magdalena Koppnak és a svájci Bruno Bréguet-nek a kiszabadításáért, akiket 1982 februárjában azért tartóztatták le, mert fegyvereket és robbanószereket találtak náluk. Az őrizetbe vételt követően a francia belügyminisztériumhoz intézett levélben a két gyanúsított harminc napon belüli elengedését követelték, háborúval fenyegetve meg Franciaországot. A „hadüzeneten” a rendőrség azonosította Carlos ujjlenyomatát, ezt azonban a védelem első fokon nem ismerte el, mivel azóta az eredeti dokumentum elveszett a peranyagból.
