A szavazás előtt óvatos becslések arról számoltak be, hogy a UKIP – United Kingdom Independence Party, Brit Függetlenségi Párt – akár 100 helyet és a szavazatok 20 százalékát is megszerezheti. A párt ehhez képest 147 önkormányzati képviselőt tudhat magáénak a szavazás lezárását követően, és valóban harmadik erővé előlépve a voksok 23 százalékát szerezte meg, megszorongatva a kormányzó konzervatívokat, akik csupán 2 százalékkal jobb eredményt értek el. Első helyen a Munkáspárt futott be 29 százalékkal, a kisebbik kormánypárt, a liberális demokraták pedig hátul kullogva, 14 százalékkal értek célba. A brit lapok és politikusok az elitista Cameront hibáztatják és a népies Farage-t dicsérik, egy dologban pedig mindenki egyetért: a brit politikai élet egy éjszaka alatt alaposan megváltozott.
A lista két szélén álló szerveződés rezignáltan fogadta a hírt: a Munkáspárt sikerként könyvelte el első helyét, bár a 29 százalék kevesebb, mint amennyit a 2010-es parlamenti választásokon elértek. Ilyen alacsony támogatottságot rég nem élvezett a baloldali tömörülés, elemzők szerint pedig Ed Milliband pártelnök kezdhet aggódni, hiszen ezzel a teljesítménnyel nem lesz képes leváltani a konzervatívokat 2015-ben. A párt ugyanakkor 284 képviselői helyet visszahódított, a vezetés állítja, ha ezekben a körzetekben két év múlva is nyerni fognak, akkor nem lesz probléma a parlamenti többséggel sem.
A liberális-demokraták 14 százaléka ugyanakkor történelmi mélypontnak számít. Nick Clegg pártelnök leplezetlen csalódottsággal próbálta menteni a menthetőt: „Pártunk kívülálló erőből kormányzó féllé vált, ezt a folyamatot pedig a szavazóknak is fel kell dolgozniuk” – nyilatkozta. Egyes párttagok azonban már Clegg leváltását is szóba hozták, sokan úgy vélik, csak a vérfrissítés mentheti meg az egyre lejjebb csúszó alakulatot.
Jóval több minden történt a két másik párt háza táján. A konzervatívok óriásit buktak: 335 önkormányzati helyet vesztettek el. Megindult az útkeresés. „Fontos leckét kaptunk a választóktól. Igyekeznünk kell, hogy még többet tegyünk a keményen dolgozó emberekért, hogy javítsunk a megélhetésükön, hogy helyre tegyük a bevándorlás kérdését és a jóléti rendszert” – magyarázta a miniszterelnök. Cameron, aki néhány éve még „bolond bagázsnak” nevezte a UKIP-ot, most úgy fogalmazott, meg kell adni nekik a tiszteletet, ha már ennyien rájuk szavaztak. „Keményen fogunk dolgozni, hogy visszaszerezzük szavazóinkat” – ígérte meg a pártvezér-miniszterelnök.
Ez azonban korántsem volt elég, hogy lecsendesítse a szokásos Cameron-ellenes kórust. David Davis, a toryk egyik veterán politikusa például végzetes hibának nevezte, hogy a miniszterelnök a közelmúltban két etoni öregdiákot is vezető tanácsadónak nevezett ki: „Cameron egyre inkább elitista, kivételezett helyzetben felnőtt fickónak tűnik, akinek fogalma sincs az egyszerű emberek életéről” – írja Davis. A politikus szerint már jövőre meg kellene tartani az uniós tagságról szóló népszavazást – máskülönben a UKIP „vezető politikai erővé válhat”. Egy legyőzött tory képviselő a The Telegraph hasábjain kelt ki a pártvezér ellen: „Az őszintétlen Cameron félredobta a hagyományos konzervatív értékeket. Nem csoda, hogy az emberek nem szavaznak ránk”. „Nincs mit szépíteni, a választók egyszerűen csalódtak a hagyományos politikában, és meg kell mondjam, bizonyos napokon én is egyetértek velük” – fogalmazott Adam Afriyie tory képviselő, Cameron egyik gyakori kritikusa és lehetséges kihívója.
Remek kontrasztot mutatott a konzervatívok síri hangulatával szemben az önfeledten ünneplő UKIP. Nigel Farage a már szinte védjegyévé vált pint sörrel a kezében fogadta az újságírókat, letörölhetetlen mosolya pedig azt üzente: most megmutattuk nekik. „Jöhetnek a bohócok! – fogalmazott a pártvezér, utalva arra, hogy jelöltjeiket néhány napja bohócoknak nevezte Ken Clarke konzervatív politikus. – Az egész rendszer, a politikai elit csak nevetett rajtunk, most pedig döbbenten nézik, ahogy 20 százalék felett teljesítünk. Földrengésszerű változás ez a brit politikában” – nyilatkozta Farage. A következő lépés most az EP-választások megnyerése – ez talán nem is lehetetlen feladat az euroszkeptikus párt számára a kiábrándult britek országában – és a felkészülés a parlamenti választásokra, melyen egyes elemzők szerint a UKIP akár 10 helyet is elnyerhet, és így a mérleg nyelvévé válhat egy esetleges kormánykoalícióban.
Mi lehet a párt sikerének titka? Nyilvánvaló, hogy a bevándorlás- és EU-ellenesség most termékeny talajra talál a kiábrándult választók jelentős részénél, elemzők szerint azonban az is legalább ennyire fontos szerepet játszik a dologban, hogy Farage pártja az egyetlen, mely nem vesztette el a kapcsolatot a hétköznapi emberekkel. „A UKIP-szimpatizánsok leggyakoribb érve az volt, hogy a párt a kisemberek oldalán áll, helyén van a szíve, és megérti, mi a fontos a valódi választók számára” – írja a ConservativeHome honlap egy közvélemény-kutatás adatai alapján. Hasonlóan fogalmaz Marina Hyde, a baloldali The Guardian publicistája. „A másik három pártvezér folyamatosan fontoskodó mitugrászként viselkedik, Farage azonban olyan fickó, akivel az ember szívesen meginna egy pofa sört. Igen, valódi amatőr, de miközben a gazdaság romjai között áll, kezében korsóval, szájában cigivel, joggal kérdezheti: ez minden, amire a profik képesek voltak?” – írja Hyde.
(The Guardian, The Telegraph, The Daily Mail, BBC,)
