A kiemelkedő tudású magashegyi hegymászó, Erőss Zsolt, és kipróbált, de 7000 méter felett még tapasztalatlan társa, Kiss Péter hétfőn meghódította a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát, a 8586 méteres Kancsendzöngát. A sikerről még rádión be tudtak számolni Kollár Lajos expedícióvezetőnek, de később elveszett velük a kapcsolat. Sajnos a 4. táborhoz visszafelé vezető útról, illetve az azóta történtekről semmit sem tudni.
Az alaptáborból két serpát küldött fel az expedíció vezetője, hogy próbálják megkeresni őket, és segítsék visszatérésüket a tábor biztonságába. A serpák a farkasordító hidegben is kutattak Erőssék után, de mint szerdán kiderült, nem jártak sikerrel. A táborban, annak környékén és a 4. tábortól az alaptáborig vezető út körül sem találták meg őket. Saját életük biztonságának érdekében a kutatást nem folytathatták tovább, a serpáknak le kellett jönniük. Erőss Zsolt és Kiss Péter keresését feladták, és eltűntnek nyilvánították őket.
A magyar portálokon kerengő információk szerint Erőss Zsolt lehetett kritikusabb állapotban, és a kissé előrébb haladó Kiss Péter visszament segíteni neki. Az Index.hu úgy értesült, hogy egy spanyol expedíció találkozott az egyedül haladó Erőss Zsolttal, aki elmondta nekik, hogy társa lezuhant.
Az MTI-nek nyilatkozó Vincze Szabolcs, a Magyarok a világ nyolcezresein program sajtószóvivője a hírt megerősíteni nem tudta, de elképzelhetőnek tartotta, hogy igaz. Egy biztos, mind a két magyar teljesen elkészülhetett már az erejével, csak vánszorogva haladhattak a 8000 méter feletti, úgynevezett halálzónában.
1999 – Nanga Parbat 8126 m, új útvonal
2002 – Everest 8850 m
2003 – Gasherbrum II. 8035 m, új útvonal
2006 – Dhaulagiri 8167 m
2007 – Hidden Peak 8068 m, Broad Peak 8047 m
2008 – Makalu 8463 m
2009 – Manaslu 8156 m
2011 – Lhoce 8516 m
2013 – Kancsendzönga 8586 m
Joggal teheti fel mindenki a kérdést, hogy miért kockáztattak, elvégre Erőss Zsoltnak bőven volt tapasztalata felmérni a hasonló helyzeteket. A vezető magyar hegymászó első magyarként jutott fel a világ legmagasabb pontjára, a Mount Everestre, a Kancsendzönga pedig már a tizedik nyolcezrese volt. Csupán négy hiányzik már ahhoz, hogy beteljesedjen a pályafutása. Ráadásul a K2-t és az Annapurnát megpróbálta már meghódítani, ám a cél előtt vissza kellett fordulnia. Utolsó két alkalommal pedig úgy jutott fel a csúcsra, hogy egy szlovákiai balesetet követően 2010-ben térd alatt amputálni kellett a jobb lábát, azóta protézissal élt és mászott.
Kiss Péterről sem lehet azt mondani, hogy 27 éves kora létére tapasztalatlan lenne, hiszen sokat mászott már, sok csúcsot „megszelídített”. Többek között az európai Alpok mind a 82 csúcsáról körültekintett már. Az viszont igaz, ezt Kollár Lajos mondta el az elutazás előtti sajtótájékoztatón, hogy Kissnek még nincs 7000 méter feletti tapasztalata. Erőss pedig ugyanakkor elismerte Kiss addigi teljesítményét, de megemlítette, hogy azokat csak hallomásból ismeri, még soha nem másztak együtt.
Az esély, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter megérkezik az alaptáborba, vagy egyáltalán élve előkerül, szinte a nullával egyenlő. A két hegymászónak ehhez már a második éjszakát kellett volna túlélnie menedék nélkül a mínusz 30 fokos hidegben, kellő étel és ital hiányában. Ez gyakorlatilag lehetetlen, mivel a csúcstámadás idejére már általában legyengül a hegymászók szervezete, csak minimális felszerelést visznek magukkal, ilyen megpróbáltatásra már nincsenek felkészülve.
Kollár Lajos, az expedíció vezetője tudja eldönteni ott, a Kancsendzöngán, hogy emberileg mit lehet még megtenni a két sportember felkutatása és megmentése érdekében. A többi csapattól, a visszatért serpáktól kapott információk kiértékelése alapján lehet még lépni, természetesen úgy, hogy emberéletet ne kockáztassanak a mentőakcióval. Ezt a döntést természetesen jelentősen befolyásolja az időjárás is, amely ritkán kíméli a Kancsendzöngára érkező hegymászókat.
„Van még esély. Fizikailag és pszichikailag is felkészült mászókról van szó, akik tudták, mire vállalkoznak. A remény minden perc múlásával fogy, de kerültek már elő emberek – fogalmazott a Kancsendzöngán eltűnt Erőss Zsolt és Kiss Péter túlélési esélyeit firtató kérdésre Lukács Lehel, a Gyergyói és Kelemen-havasokban tevékenykedő hegyimentők vezetője az erdélyi Új Magyar Szó Online-nak. – Ebben a magasságban már nem lehet hegyi mentésről beszélni, a helikopter nem tud 8000 méterre felrepülni, nincs felhajtó erő. Önmentés, vagy a társak segítsége jöhet még szóba, viszont ha rosszra fordul az idő, akkor mindennek vége.”
„Nehéz kimondani, de szinte semmi remény nincs” arra, hogy a magyar hegymászók életben vannak – mondta még délelőtt Vincze Szabolcs. Hozzátette: az szinte biztos, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter 7600 méter – azaz a 4-es tábor – fölött, a szabadban töltötte az éjszakát, a mentésükre küldött serpák ugyanis sem a táborban, sem a környéken nem találták őket. „A keresés érdemi része véget ért, mert amit lehetett, a serpák megnéztek, nekik is vissza kell indulniuk, hogy biztonságos magasságba érjenek" – mondta Vincze Szabolcs. Szerinte Erőssék valószínűleg a 4-es tábor feletti részen rekedtek, ismét a szabadban éjszakáztak a mínusz 30 fok körüli hidegben.
„Ha Péter és Zsolt fent ragadtak, kint éjszakáztak, akkor gyakorlatilag semmi esélyük, hogy túlélték" – jegyezte meg a szóvivő.
Nincs bevett módszer az eltűntek mentésére a Himalájában, a bajba került magyar expedíció szóvivője szerint most nagyon sok múlik azon, elég kipihent lesz-e valamelyik serpa, hogy újabb mentőakció indulhasson a két hegymászó felkutatására, hiszen ők is az életüket kockáztatják. A bajba jutottak mentése mindig az adott helyzettől függően történik – mondta Vincze Szabolcs szerdán kora este az MTI-nek. A szóvivő kiemelte: az adott helyzettől függ, indítanak-e bármilyen mentő vagy felderítő akciót az eltűntek felkutatására. A Himalájában nincsen szervezett mentés, mint például az Alpokban, ahol a Vöröskereszttől bárhol lehet segítséget kérni. „A Himalájában vagy összejön egy mentési akció vagy nem” – fogalmazott Vincze Szabolcs.
Erőssék nem vállalták túl magukat. Tudniuk kellett, hogy nem sok idejük lesz a csúcson, hiszen már késő volt, mikor fölértek – mondta Vincze Szabolcs szóvivő a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. Kizárta, hogy euforikus hangulat kerítette volna hatalmába a csúcstámadókat, ehhez túl magasan voltak, túl extrém körülmények között. „A kimerültség volt a legfontosabb pont”, ami az ítélőképességüket befolyásolhatta – tette hozzá. A Kiss Péter tapasztalatlanságára vonatkozó kérdésre úgy reagált: a hegymászó nagyon jól alkalmazkodott a magashegyi viszonyokhoz, folyamatosan mérték a teljesítményét és Erőss Zsolt is elismerően beszélt róla. Szerinte még jobb erőben is volt nála – mondta Vincze Szabolcs.
