„Vihogva dobálták meg a rendőröket”

Husby utcáin világossá vált, amit sokan már évtizedek óta gyanítanak: ideje felébredni a svéd jóléti álomból.

A helyzet hasonló a 2011-es londoni eseményekhez: a rendőrség intézkedés közben lelő egy kisebbségi hátterű személyt (hogy jogosan vagy nem, azt egyelőre egyik esetben sem tudni), mire a külvárosi fiatalság utcai rombolásba kezd, és megtámad rendőrséget-tűzoltóságot – akit csak lehet. Mindkét helyen a magas munkanélküliséget, a jóléti programokat ért megszorításokat és a reménytelen helyzetet okolták a zavargásokért. A hasonlóságok azonban innentől kezdve csak látszólagosak. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években a svéd kormány is rálépett a fékre a segélyek és támogatások kiadásainak terén, ez azonban a világ legkiterjedtebb és legdrágább jóléti államában gyakorlatilag alig látszik meg. A munkanélküli segélyből élőknek (akik mintegy 300 ezer forintnak megfelelő összegből gazdálkodhatnak) sem kell éhezniük, a külvárosokban pedig magasan képzett tanárok és szociális munkások tömegei és jól felszerelt iskolák, könyvtárak, sportpályák igyekeznek segíteni az integrációt. Néhány hónapja minden husbybeli diák saját táblagépet kapott az államtól ajándékba. Mi lehet akkor a probléma?

Vannak, akik szerint a rasszista rendőrség és a nem eléggé befogadó svéd társadalom a hibás. A Megafonen nevű baloldali szervezet szerint például így írta le a kocsikat gyújtogató és a kiérkező tűzoltókat megdobáló fiatalokat: „kétszáz husbyi lakos mutatta ki elégedetlenségét a rendőrség rasszista viselkedésével szemben”. A szintén balra húzó Expressen vezércikkében ugyan elítélte a vandálokat, ugyanakkor úgy fogalmazott, a zavargásokért nagy részben a szegregáció és az alacsony szintű iskolai oktatás tehető felelőssé. „Azok, akiket elhallgattattunk, csak így tudnak szóhoz jutni. Nincs hangjuk, senkit nem érdekel a véleményük – ezért fordulnak erőszakhoz” – írja a Svenska Dagbladet egyik publicistája is.

Hasonló véleményen van az egyik „zavargó” is. „Innen nincs kiút – magyarázta „Omar” egy újságírónak. – Hiába próbálkozik az ember, nem tud kitörni. Már nem tudunk hálásak lenni azért, amit kapunk. Munkára lenne szükség, de az nincs. Nincs veszítenivalónk sem, ezért hát törünk-zúzunk. Erre legalább odafigyelnek. Néha jól esik megmutatni a hatalomnak, hogy mi is itt vagyunk. Azoknak, akik állandóan zaklatnak minket és úgy kezelnek, mint az állatokat”. Az 50-60 rendzavaró túlnyomó többsége második generációs bevándorló. Ők azok, akik már nem tapasztalták meg az „anyaország” nehéz körülményeit, így nem értik azt sem, mennyivel könnyebb az életük Svédországban. „Hálátlanok – írja róluk Alice Teodorescu az Aftonbladet véleményrovatában. – A jólét számukra már magától értetődő, alázat és megértés helyett csak egy dolog jár a fejükben: mindent, nekem, és ha lehet, azonnal. Pedig lenne miért hálásnak lenniük” – véli Teodorescu.

A kormányzat válasza is kiszámítható volt: még több anyagi erőforrás az, ami megoldja a külvárosok gondjait. Fredrik Reinfeldt miniszterelnök csak két nappal a zavargások kitörése után állt a nyilvánosság elé, és akkor sem igazán eredeti gondolatokkal. „Vissza kell adnunk Husby-t a husbybelieknek, helyre kell állítanunk a rendet. A történtek arról árulkodnak, hogy még többet kell tennünk a külvárosokért” – fogalmazott a politikus. Reinfeldt kijelentését gyakorlatilag minden oldalról kritizálták – még saját pártjából is. „Nem hihetjük komolyan, hogy egy újabb sportpálya megnyitása majd elhallgattatja a lázadozókat. A munkahelyek kérdésében kell megoldást találnunk”” – írta a husbyi Benjamin Dousa, a miniszterelnök párttársa a Svenska Dagbladet hasábjain.

Vannak olyanok is, akiknél azonban már elfogyott a közmondásos svéd tolerancia. Fredrik Kärrholm rendőr-publicista szerint szó sincs frusztrációról. „Vihogva hajigálták meg a rendőröket. Nekik ez nem politikai kérdés, hanem kiváló szórakozás” – írja Kärrholm. A rendőr szerint nagyon egyszerű a kérdés: egyes fiatalok zavarognak, míg mások – akik ugyanolyan körülmények közt élnek – otthon csinálják a leckéjüket. A megoldás sem bonyolult: a huligánokat meg kell nevelni, és ha erre a szülők nem képesek, akkor kénytelen lesz az állam magára vállalni a feladatot. „A rendet helyre kell állítani: itt az idő, hogy komolyan felelősségre vonjuk a vihogó kődobálókat” – véli Kärrholm.

„A felelősök megússzak egy figyelmeztetéssel, az ártatlan külvárosi gyerekeket pedig ezek után még nagyobb gyanakvással kezeli majd a társadalom nagy része. A károkat a szintén ártatlan helyi lakosok fogják megfizetni. Ki az egyedüli nyertes: a szélsőjobb” – állapítja meg az Expressen vezércikke. Valóban úgy tűnik, hogy a bevándorló-ellenes Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna) nevethetnek egyedül őszintén: a stockholmi események ugyanis bizonyítani látszanak, amit ők már évek óta szajkóznak: a „féktelen” bevándorlás szép lassan tönkreteszi a svéd társadalmat. A Svéd Demokraták nem is késlekedtek learatni a babérokat. A pártvezér, Jimmie Akesson „Létfontosságú, hogy visszafogjuk a bevándorlást” címmel jelentetett meg cikket a SVD vitaoldalán. „ korábbi kormányzatok felelőtlen politikája mély sebeket szakított fel a svéd társadalom testén, melyeket a pénz már nem tud begyógyítani – a történelem során sosem költöttünk még ennyit a külvárosokra. Nincs más választásunk: szigorúan le kell csökkentenünk a bevándorlás mértékét. Egyedül így állíthatjuk vissza a svéd társadalom békéjét” – szögezi le Akesson.

Svenska Dagbladet (svd.se), Expressen (expressen.se), Aftonbladet (aftonbladet.se), Dagens Nyheter (dn.se)