Egyik nap egy ferencest visznek el és kínoznak halálra, másik nap a felekezeti temető gondnokát végzi ki egy orvlövész Szíriában. Az országban már így is borzasztóan kevés a keresztény hívő, de az „üzenetnek” felfogható események hatására tömeges az elvándorlás, akik pedig maradnak, azok minden percüket halálfélelemben élik. A ferencesek ezért minden csatornán kérik a felvilágosult nyugatot, ne folytassák a szíriai lázadók fegyverezését, ezzel ugyanis a megmaradt kereszténység sírját ássák meg.
Mint ismert, „a Szentfölddel egyidős” a térség custodiája; 1342-ben a pápa a ferencesekre bízta a térség katolikus hitének fenntartását. Az azóta eltelt csaknem hét évszázad rengeteg gyümölcsöt hozott nem csak a közel-keleti országok katolikusai, de más vallású lakói számára is. Vegyük csak számba! Jordániától Egyiptomon és Izraelen át Szíriáig összesen 11 országot ölel fel a ferences custodia, ahol a rend fenntartja a szent helyeket, a plébániákat mint a helyi hitélet védőbástyáit, de ugyanígy munkahelyeket is teremt a különféle zarándokintézmények fenntartásával, üzemeltetnek idősek otthonát, iskolákat, bérházakat építenek és üzemeltetnek bennük kedvezményes szállást a nélkülözők számára, az igénylők vallási hovatartozására való tekintet nélkül.
A Szentföldön mindezeken kívül tudományos kutatásokat végeznek a Bibliával kapcsolatban, a keresztény régészet ferencesek nélkül elképzelhetetlen volna. Az MNO érdeklődésére Tóth Vencel ferences szerzetes mindehhez azt is hozzátette, Kairóban található egy világszínvonalú könyvtár és tudományos központ (Muszki), itt első kézből férhetőek hozzá a friss kutatási eredmények, és a rendnek eddig még arra is volt kapacitása, hogy Jeruzsálemben egy zeneművészeti konzervatóriumot működtessen, ide szintén járhat muzulmán, zsidó vagy keresztény.
Eddig. Noha a hét elején még három ferences szerzetes likvidálásáról szóltak a hírek a világsajtóban, mára a Custodia.org alapján már világos, hogy „csak” egy ferences, Francois Mourad vált a lázadók áldozatává, de Tóth Vencel szerint ez is éppen elegendő arra, hogy az ott élő, egyébként mára igen kis számú keresztény napi félelemben éljen szülőföldjén. A jelentős részben szunnita lázadók (most épp az al-Nosztra Front égisze alatt) szerint egyébként – akiknek épp most kezdi „folyósítani” a megemelt „fegyvereadagot” a felvilágosult nyugat – a szerzetes bűnösségéhez ez alkalommal éppen elég volt annyi, hogy a regnáló szír kormány tisztviselői közül néhánynak megtalálták nála az elérhetőségét. Evidens, hogy ha valaki kolostort akar alapítani, mint Francois Mourad, akkor felveszi a kapcsolatot a hatósággal. A fegyvereseknek nem volt az.
Nem esik egybe, de...
Elterjedt vélemények szerint egyébként Szíriában sem zajlik más, mint az úgynevezett „arab tavasz” többi destabilizált országában: a legyártott legújabb fegyvereket ugyanis „valahol el kell sütni”. Tóth Vencel szerint mindazonáltal a nyugat nem egészen gondolta azt végig, hogy ha a felheccelt csoportok tömegeinek kezébe fegyvert ad, az a kis létszámú szíriai kereszténység végét jelenti. Azét a kereszténységét, aminek egyetlen „közösségi bűne”, hogy korábban szót értett a kormányerőkkel, illetve az alavita Bassár el-Aszaddal.
