Míg Magyarországon a jobbközép Orbán-kormány arra törekszik, hogy csökkentse és ezzel kordában tartsa a közszolgáltatások árát, addig Romániában az idén esedékes, tízszázalékos emelés mellett még további 3 százalékkal kívánják a földgáz árát emelni a szolgáltatók. Az EON Gaz képviselői kérésüket azzal indokolják, hogy fejlesztésre irányuló befektetéseket eszközöltek, és ezeket kívánják beépíteni a számlákba. Az előzetes bejelentések értelmében a gáz ára első körben júliustól nő 8 százalékkal az energiapiac árliberalizációja miatt. A második drágulás 2 százalékos lesz októbertől.
A Mensura Transylvanica (MT) politikai elemzőintézet szerint a kérés jól illusztrálja, milyen helyzetben vannak Romániában az energetikai multicégek. Míg ugyanis hazánkban a kormány arra kényszerítette őket, hogy csökkentsék a lakossági energiaárakat, Romániában még a jóváhagyott emelést is megfejelnék néhány százalékkal, és az energiaár-szabályozó hatóság válasza szerint jó esélyük van rá, hogy érvüket elfogadják – olvasható az elemzésben.
Az persze egyértelmű, hogy Magyarországon meglehetősen populista lépés volt a rezsicsökkentés kikényszerítése, ugyanakkor az az érv is megállja a helyét, hogy a multicégek a korábbi kormányok engedékeny politikája miatt, ha nem is extraprofitra, de mindenképpen hatalmas nyereségre tettek szert – vélekedik az MT. Mindezt ráadásul úgy, hogy a közép- és kelet-európai volt kommunista országokban a bérek még mindig jócskán elmaradnak a nyugat-európai fizetésektől – tették hozzá.
„A Romániában idén esedékes tízszázalékos emelés is épp ezért felháborító.” Az MT szerint arra ugyanis azért kényszerül a kormány, mert az Európai Unió kikötötte, hogy a szabad verseny érdekében néhány éven belül a piaci áron kell értékesíteni az energiahordozókat az új tagállamokban is, ezért ki kell vonni a kormányzati szubvenciót. Az emelés fokozatosan, de biztosan történik, holott ennél embertelenebb kérést nehezen lehetne megfogalmazni, hiszen a bérek a legkevésbé sem növekednek olyan mértékben, hogy a gáz árával egyenes arányban hamarosan elérjék a nyugati szintet – olvasható az elemzésben.
A politikaelemző úgy látja, a mindenkori bukaresti kormányok azonban alázatosan végrehajtják mind az EU, mind az IMF követeléseit, és eddigi magatartásuk alapján ódzkodnak attól, hogy megsértsék a külföldi cégek érdekeit. Pedig nincs szó arról, hogy mesterségesen árcsökkentésre kellene kötelezni a szolgáltatókat, elvégre nekik is joguk van a profithoz – igaz, nem aránytalanul nagyhoz.
A kormány feladata az lenne, hogy amíg a lakosság anyagi szempontból sérülékeny – hiszen a bérek csupán töredékét teszik ki az azon országokban alkalmazott fizetéseknek –, megpróbálja védeni a polgárokat. Például azáltal, hogy nemet mond a nyugat-európai árszint bevezetésére és az energetikai cégek túlzó követeléseire – zárul az elemzés.
