A 93 évesen meghalt kereszténydemokrata politikus jellemzésében mindig előkelő helyet foglalt el az európai integráció iránti elkötelezettsége. Huszonhat évesen lépett politikai pályára, utolsó élő tagja volt az olasz köztársaságot létrehozó alkotmányozó gyűlésnek (1946–1948). A hetvenes évek legelején lett miniszterelnök (1970–1972), de emellett számos miniszteri posztot is betöltött különböző kormányokban, volt külügyminiszter is.
Az Európai Parlamentnek 1976-tól volt tagja, majd 1977 és 1979 között elnöke is. Rekordszámú szavazatot gyűjtve maradt az EP-ben az 1979-es első választáson.
Emilio Colombo örökös szenátor volt, élete utolsó évéig aktív maradt a politikai életben. Az olasz kormány lemondását követő idei választások után, márciusban rövid ideig még ő irányította a szenátus munkáját korelnökként. Halála kevesebb mint két hónappal egy másik nagy kereszténydemokrata olasz politikus, Giulio Andreotti elhunyta után következett be.
